„A színháznak nem az a dolga, hogy az arcunkba tolja a hétköznapi valóságot. Erre van a tévé. A színház mitikus valóságot teremt, rendeltetése, hogy felemelje a nézőt és az alkotót.”
/ Piros Ildikó/
Március 27-én a Színházi világnap alkalmából közel 100 látogató leshetett be a Miskolci Nemzeti Színház színfalai mögé. Nagy örömömre én is a látogatók között lehettem és megtapasztalhattam a „színház varázsát”.
Irodalom tanárnőnktől Vassné Szokircsák Diánától értesültünk arról , miszerint a színház időről-időre szervez olyan alkalmakat amikor beengedik a kívülállókat a színfalak mögé. Barátaimmal nagy lelkesedéssel fogadtuk a hírt és elhatároztuk , hogyha lesz ilyen alkalom legközelebb , mi biztosan ott szeretnénk lenni. Nagy izgalmak között hétfő reggel 10 óra után el is küldtük regisztrációnkat az eseményre, melyről pár percen belül megérkezett a visszaigazolás , hogy a színház március 27-én tárt karokkal vár minket a programon.
Bár sokszor léptünk már be a színház ajtaján , ez alkalommal mind éreztük , hogy ez egy kicsit más lesz , valami izgalmas, valami, amit még egyikünk sem élt át soha. A regisztrációs pultnál megerősítettük részvétünket, és eldőlt, hogy a három csapat közül, mi a sárga csapat tagjai leszünk. Ez azt jelentette, hogy Szirbik Bernadett művésznő lesz az idegenvezetőnk a „csodák birodalmában”.
Barangolásunk első helyszíne a kelléktár volt. Talán ez volt az a helyszín, amit az egyik legjobban vártunk, hiszen a kelléktár ez előtt még soha nem nyílt meg a látogatók előtt. Kriston Szabolcs, a részleg vezetője fogadta itt csapatunkat és megosztotta velünk többek között az üvegnek tűnő poharak titkait, illetve aki jól odafigyelt, az elsajátíthatta , hogyan kell pillanatok alatt jó pár poharat összetörni.
Megtudtuk azt is, hogy a legtöbb kellék a színház falain belül készül, hiszen a részleg vezetője szavaival élve „Mi abban a móka, ha csak úgy megvesszük ezeket? Abban semmi izgalmas nincs”. Ezt követően belevethettük magunkat a kellékek végtelen labirintusába, hiszen ezek nincsenek katalogizálva, csupán csak témák szerint csoportosítva. Hatalmas élmény volt elmerülni a színház ezen oldalában. Ez az a hely, ahol az ember a legabszurdabb dolgokat találhatja meg és veheti a kezébe, mégsem hiszi senki őrültnek ezért.
A kelléktár izgalmai után meghallgattunk egy előadást és láthattunk képeket a színház történelméről, hogyan is alakult ki és nyerte el mai napi pompáját az épület.
Ezt követően a már ismert színházteremben találtuk magunkat, ahol számtalan előadást tekintettünk már meg, annyi különbséggel, hogy ezúttal mi álltunk a színpadon. Számomra ez olyan volt, mint egy kisebb vidámpark és egy mese egybeolvadása valami csodálatossá.
Megtekinthettük a Cyrano díszletét, melyben a Miskolci Nemzeti Színház két színésze Bodoky Márk és Lajos András kalauzolt el bennünket. Megtudtuk, hogy már a pár óra múlva kezdődő előadás díszlete között barangolunk. Felmehettünk az erkélyre, megtudhattuk milyen is az, amikor a számtalan próba alkalmával az ajtó kifelé nyílik, de a főpróbán merő véletlenségből befelé, majd feltereltek bennünket a színpad közepére és elindult a forgószínpad is. Hatalmas élmény volt a színpadon állni, ott, ahol annyi varázslat történik napról napra.
A túra végezetével pedig idegenvezetőnk jóvoltából a művészkijárón át távoztunk és magunk mögött hagytuk a csodák birodalmát, legalábbis a következő alkalomig.
Véleményem szerint, vannak értékek, amelyeket nagyon fontos dolog megtartanunk életünk során. Én egy ilyen értéknek gondolom a színházba-járást . A színház valami olyat ad, amitől mindig egy kicsivel többnek tudom magamat érezni, ez pedig egy csodálatos dolog, amit rohanó világunkban már csak nagyon kevés dolog tud megadni számunkra .
[flagallery gid=399 name=”Gallery”]
