Reggel fél hét – a Szalézi parkolójában 14 álmos, izgatott diák készül a nagy útra …Pécs felé vesszük az irányt. Hosszú út áll előttünk, Pécs olyan messze van. De néhányan tudjuk, hogy a mögöttünk álló úthoz képest ez már csak pár lépés. Néhányan tudjuk, hogy utoljára tesszük meg ezt az utat és ez némiképp elszomorít minket. Kovács Tanár úr azonban kiadja a vezényszót és elindul a Szalézis különítmény, hogy „bevegye” Pécset.
Jó a hangulat, találgatunk, latolgatjuk az esélyeket…
Tizenegy óra körül megérkezünk és némi keresgélés után megtaláljuk az egyetemet és a csarnokot, ahol az első meccsünket játsszuk. Befutott Havas tanár úr és családja is, hogy szurkoljanak nekünk. Tény, hogy nem sok esélyt hagytunk az ellenfélnek, sima győzelem volt. Kecskemét csapatát 18:3-ra vertük.
Ezután némiképp megnövelt bizalommal telve elfoglaltuk szállásunkat és felkészültünk a megnyitó ünnepségre. Este átsétáltunk a Lauber Dezső Városi Sportcsarnokba, ahol ünnepélyes kerekek között meggyújtották a diákolimpiai lángot és hivatalosan is kezdetét vette a 2016. évi Országos Kézilabda Diákolimpia.
Este korán fekszünk, mert másnap nagy küzdelmek várnak ránk.
Szombat 10.00 óra bemelegítünk az aznapi első meccsünkre. A végkifejlet hamar eldőlt, kicsiny, ám annál lelkesebb szurkolóink azt mondták, hogy ha őszinték akarnak lenni, „halálra” unták magukat. Vác csapata ellen 26:6-os győzelmet arattunk.
Ezután ebéd és egy kis pihenés után készültünk az aznapi második meccsünkre. Kovács Tanár úr – mint mindig-most is – elmondta a taktikát; mire figyeljünk, hogy álljunk fel és mit vár tőlünk. Mi jó diákként teljesítettük az elvárásait, háromból három győzelem a miénk! Balatonfüred, bár nagyon akarta, nem bírt velünk. A végeredmény 18:8 lett. Így zártuk a szombati versenynapot. Este Havas tanár úr vezetésével megnéztük Pécs belvárosát, nevezetességeit és nagyon jól éreztük magunkat. Fényképezkedtünk, fagyit ettünk, egyáltalán örültünk annak, hogy ott lehetünk.
Vasárnap reggel iszonyú rossz időre ébredtünk és nagyon korán is, hiszen első meccsünket 8.00 órától játszottuk. Nem valami emberbarát időpont… J
Tudtuk, hogy ez már jóval nehezebb küzdelem lesz. A Ciszterci régi ellenfél, akikkel számolnunk kell. Az izgalom el is tartott a második félidő elejéig, de ott elléptünk mellőlük és sima 8 gólos különbséggel (20:12) bent voltunk a döntőben. Nagyon boldogok voltunk!
Ezután ismét ebéd és némi pihenés, rákészülés következett. Próbáltunk felkészülni az év legnehezebb meccsére. A döntőben ismét Heves csapatával kerültünk össze, úgy éreztük idén most megfoghatjuk őket. Délután 14.00 óra, kezdődik a döntő! Az első félidő lement, nagy öröm, partiban vagyunk velük. Elkezdődik a második félidő, nagy a feszültség a pályán és a lelátón is… Küzdöttünk és mindent megtettünk, de a győzelemig nem tudtunk eljutni, érmünk most is „csak” ezüstösen csillog.
Nagyon szomorúak voltunk, hogy nem váltottuk valóra az álmunkat és Kovács tanár úr álmát, hogy a Szalézinak legyen végre egy lány országos bajnok csapata… Jó diákok voltunk, de nem a legjobbak és ez ekkor nagyon elkeserített minket. De azóta annyi gratulációt kaptunk, hogy ma már büszkék vagyunk az elért eredményünkre és büszkék vagyunk arra, hogy Gál Virág idén ismét a torna legjobb kapusa címét kapta.
Kívánjuk Kovács Tanár úrnak, hogy egyszer legyen egy lány bajnok csapata is!
Kicsik, a lecke fel van adva!
Magosi Mira
12.E
[flagallery gid=288 name=”Gallery”]
