Nem olyan régen, 2014. május 17-én, szombaton éjszakába nyúló játéknapot tartottunk a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban, ahova elsősorban a gimi diákjait hívtuk meg, de mások is részt vehettek rajta.
Már délután 6 óra előtt szállingóztak a diákok, rögtön az ajtóban a tanárnők kedvesen fogadták az érkezőket, s elirányították őket a tornaterembe. Néhány érdekes ismerkedős játékkal kezdtük, melyeket a barcikai szalézi kisanimátorok vezényeltek le.
Utána összegyűltünk egy kicsit, János atya köszöntés után mondott pár szót a további programokról, valamint elénekeltük az étkezés előtti imát. Az eső miatt az épületen belül vonultunk át a grillezés termébe, ahol elfogyasztottuk az ízes húsokat és salátákat: nagyon finom volt, mindenkinek ízlett.
Rövid táncolás után átvonultunk a tornateremből az iskola ebédlőjébe. A fiatalok, 11-esek által vezetett csapatokban, ötven kérdésből álló vetélkedőben mérték össze erejüket, melyben Don Bosco életével, a szaléziakkal és általános műveltséggel kapcsolatos kérdésekkel kellett megbirkózniuk, valamint fizikai erejüket is megmutathatták. Különlegessége volt a játéknak, hogy a jó és rossz válaszokat, illetve a jokert és a bombát animátorok személyesítették meg. Az eredményhirdetés után felkészültünk az imára, ami most ifjúsági szentségimádás volt.
Az imádságra a tornateremben került sor, melyet korábban már szépen előkészítettek. Mielőtt még Gábor atya megérkezett volna, János atya vezetésével „imádságos légkört” teremtettünk, áhítattal és énekekkel vártuk az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust. A szentségimádás csaknem egy órán át tartott, közben az animátorok párbeszédekből álló elmélkedést tartottak a szeretetről, Isten irántunk való végtelen irgalmáról, s arról, hogyan kell helyesen szeretni magunkat és embertársainkat. Az elmélkedést néhány alkalommal megszakítottuk énekkel, mécseseket gyújtottunk, és kereszt formába rendeztük azokat, valamint az Oltáriszentség elé kihelyeztünk egy ún. „szeretetpoharat”, melyben kartonpapírból kivágott szívek voltak. Mindenki vett belőle egyet, majd imádkozott vele egy jelenlévő társunkért, majd visszatette a mécsesek mellé. Mindannyian átéreztük az Úr Jézus jelenlétét, elmondhattuk neki kéréseinket, magunkba tekinthettünk, megvizsgálva ezzel lelkiismeretünket, bekapcsolódtunk az imádságokba, énekekbe. Ekkorra mindenki már nyugodtan, derűsen ücsörgött, s akkor a pesthidegkúti szalézi fiataloknak telefonálva röviden köszöntöttük egymást.
Amikor elhangzott azonban a bűvös „számháború” szó, egyszeriben mindenki fölbolydult, villogtatta zseblámpáját, úgy kellett még egy kis türelmet kérni, hogy elmagyarázhassuk a játékot. Elmondtuk, sőt meg is mutattuk, hogy mit lehet és mit nem lehet csinálni a játék során. Mindenki izgalommal várta, hogy mi lesz. Alig tudtuk kivárni a szabályok ismertetését, már rohantunk volna játszani.
A játéknak volt egy háttértörténete is. Ugyanis tudomásunkra jutott, hogy a gonosz Szauron péntek éjjel beköltözött az iskola falai közé, s nem is tudjuk, hogy mikor, de a szemünk elől lopta el az értékes műkincsdarabot, a Mária Keresztények Segítsége c. híres festményt.
A játékban volt egy segítő is, Gimli, a törpe, aki a csapatoknak további utasításokat, felvilágosításokat adott. A két csapatnak a számháború hevében képeket kellett megtalálniuk, majd a Szauron által elrejtett Mária képet, amit a szemünk elől vitt el. A játékban szerepelt még egy majom is, aki néha piszkálta a csapatokat, hiszen leolvasott egy-két számot, máskor azonban segítette őket, hisz banánt osztogatott. S feltűnt a gonosz Szauron is, aki hol lesből, hol pedig szörnyűséges hangját hallatva olvasta le a játékosok számait. Végül is megtalálták az eltűnt képet, s így a gonosz uralma megtört.
Amikor a számháború közös fotóval véget ért, a játéknapnak is vége lett, bár sokan mondták: „Játsszunk még egyet! Még éppen belefér!” Az idő azonban már elszállt, hiszen már éjjel 11-et ütött az óra. Mások azt adták tudtunkra, hogy minden héten is lehetne ilyen játéknap.
Köszönet mindazoknak, akik segítették a játéknap kivitelezését, elsősorban az atyáknak, a gimnázium vezetőségének, a háttérben tevékenykedő tanároknak, a kisanimátoroknak, a szalézi prenovíciusoknak, azoknak, akik a grillt készítették elő, s mindazoknak, akik bármivel hozzá járultak a játéknap felhőtlen szórakozásához.
Barta Tamás kisanimátor és Fekete Csaba prenovícius
[flagallery gid=186 name=”Gallery”]
