A zsűri tagjai
Hosszú múltra tekint vissza az a rendezvény, amely pénteken ismét megrendezésre került az iskolában. A valamikori Ságvári Show szép példája annak, hogy nem szabad mindent eldobni, amikor valami gyökeresen megújul, átváltozik. Hiszen a 2011-es váltás valóban szinte 180 fokos fordulat volt. Egy városi fenntartású gimnázium egyik napról a másikra katolikus iskolává vált, egy olyan környéken, ahol sem a katolicizmus, sem a vallásosság nem volt központi kérdés. De hogy lehet egy ekkora változtatást elfogadtatni a helyi közösséggel és legfőképpen az intézmény közvetlen használóival: a diákokkal, a tantestülettel, a technikai dolgozókkal? A kulcs a korábbi alma mater értékes hagyományinak a megőrzése. A show, vagy ahogy ma már nevezik, Szalézi Gála, az egyik olyan elem, amely korábban a Ságvári gazdag hagyományai közé tartozott. A célja ma is az, ami több mint két évtizeddel ezelőtt: teret adni a különböző területeken tevékenykedő tehetségeknek, hogy közönség előtt mutassák meg a tudásukat iskolai kereteken belül, de a tanórai határokat átlépve. Az időpont a kevés változások egyike: korábban tavasszal rendeztük meg, de most már hagyományosan január végére került, hiszen ez az az időszak, ami a Szalézi Rend számára különösen fontos. Január 31. Bosco Szent János halálának az évfordulója, de ez az időpont egyben a magyarországi rend 1989-es újraindulásának időpontja is.
|
 RSG bemutató |
A műsor maga is a kettősség jegyét mutatta: keveredett benne a régi és az új, a hagyomány és az innováció: volt néptánc és RSG, klasszikus zene és hard rock, hagyományos színdarab és modern rap, a jazz finom játéka és a trash metal zúzós zenéje. És volt, ahol egy számon belül jelentkezett a kettősség: József Attila versei hol klasszikus, hol modern formát öltve könnyűzenei elemekkel alátámasztott előadásban jelentek meg, vagy említhetjük a modern, fejhallgatós, mobilos, csili-vili ruhába öltözött lány és a távoli, elzárt, hagyományokat tisztelő néptáncos kettősét.
 Jelent a Muzsika hangjai darabból (10. A) |
 Dérer Gábor 7.A (rap) |
A diákokat pedig megfogta az előadás. Ahogy Péri Barna mondaná, minden szám „átjött”. Pedig nem egyszerű iskolatársak előtt bemutatkozni, mert nagyon őszinték, és kegyetlenek is tudnak lenni. De ez a közönség nem ilyen volt. Együtt élt a színpadon lévőkkel, bekapcsolódtak, részeseivé váltak a produkcióknak.
 Jonatán, a virtuóz zongorista |
 József Attila másképp |
Nem lehet elég köszönetet mondani a jelentősen kibővült szervezői körnek. Míg tavalyig egy ember kezében összpontosult minden, az idén négyen kapcsolódtak be a rendezvény lebonyolításába: Farkas Barbara tanárnő, aki egy előadásban maga is részt vett, Harasztosi Viola tanárnő, Molnárné Marczis Erzsébet tanárnő és Vassné Szokircsák Diána tanárnő együtt koordinálta a próbákat, állította fel a sorrendet, és vezényelte le az eseményt. S amíg a zsűri (akinek a tagjai volt ságváris tanárok: Kiss László és Pogány Lajos; jelenlegi kollégák: Salagala Rajesh, Lengyel Rózsa, illetve a diákok részéről Mészáros Gergő) visszavonultak, hogy kiválasszák a díjazottakat, a közönség még egy meglepetést kapott: a 12. E osztály tréfás videóban hasonlította össze a Ságvári és a Szalézi korszakot. A kisfilmet itt meg lehet tekinteni.
[flagallery gid=274 name=”Gallery”]
