A keresztény naptárban számtalan jeles nap van, minden szentet máskor ünneplünk. De két ünnep kiemelkedik mindegyik közül: Jézus születésének (karácsony) és a halálának-feltámadásának (húsvét) az ünnepe. A húsvét ünnepe nagyon korán, még a télen – Hamvazó szerdával – kezdődik. Innen indul a böjt, amely egészen húsvétig tart. Az utolsó héten felgyorsulnak az események, és megelevenedik – jelképesen – Jézus földi életének utolsó hete. A Nagyhét Virágvasárnappal kezdődik. Ez a nap Jézus jeruzsálemi bevonulásának állít emléket. A tömeg hajdan pálmaágat lengetve fogadta, most a pap barkát szentel. (A Virágvasárnapi miséről itt lehet olvasni, és képeket nézegetni)
.img_assist_properties.jpg)
Jézus bevonulása Jeruzsálembe (1600 körüli krétai festő)
Nagycsütörtök, Nagypéntek, és Nagyszombat már nagyon fontos, ezért egy templomban csak egyszer, este van mise. Nagycsütörtökön az utolsó vacsoráról emlékezünk meg, Jézus elárulásáról, és elfogásáról.
Leondardo: Az utolsó vacsora című festménye
Az esti misén
Az esti szentmise egyik csúcspontja a lábmosás. Jézus alázatosságra és szeretetre tanít azzal, hogy ő maga lehajol, és ő mossa meg a 12 tanítványa lábát. (Az ókorban nem volt szokatlan eljárás, hiszen szandálban, és mezítláb jártak az emberek, és beérve egy otthonba, le kellett takarítani. Normálisan ezt a műveletet a legalacsonyabb rangú szolgák mosták meg a vendég lábát. (forrás: Megszentelt idő: a liturgikus év és a zsolozsma, A lábmosás szertartásának jelentősége)
A liturgikus lábmosásnál az Egyház Jézus szavait idézi: “Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”.
A Nagycsütörtöki miséről itt lehet olvasni, képeket nézegetni
Nagypéntek Jézus szenvedésének, majd halálának a napja.
Jézus keresztre feszítése
Nagyszombat a gyász napja, amikor azt az embert siratjuk, akiről azt gondolták, hogy helyreállítja az izraeil birodalmat, most a sírban fekszik. Azonban a gyász örömünneppé válik (forrás: tábori lelkész)
Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
Mk.16 1-7
Az ünnep a tűz szentelésével kezdődik. A tűz Jézust jelképezi, aki feláldozta az életét az emberiségért, és így új reményt adott.
Az éjféli mise, ami már a vasárnapi események közé tartozik, a feltámadásról szól:
Bellini: Feltámadás
