2016. augusztus 31, 16.00. Megszólal a csengő a zsúfolásig megtelt Szent Család Templomban, amely a mise kezdetét, és egyben egy új tanév kezdetét is jelenti.
A padokban 500 olyan diák, akik már rutinosak, és 125 új tanuló, akik a 9. és 7. osztályban most kezdik a tanulmányaikat az iskolánkban. Az
utóbbiak arcán ott van a feszültség: Vajon milyen lesz? Hogyan fogadnak a többiek? Jól döntöttem? A “nagyok” (igen, idézőjelben, hiszen a két nyolcadik osztály fiatalabb, mint az újoncok fele) már tudják: nem könnyű de jó dolgokkal teli év fog kezdődni. Ha találkozik egy-egy tanárral a pillantásuk, rájuk mosolyognak, hiszen tudják, hogy nem kell félni tőlük. Szigorúak, de ha kell, lehet hozzájuk fordulni.
A közönség soraiban ül Demeter Zoltán, a választási körzetünk országgyűlési képviselője is, és megjelent az egyik regionális sajtó, aki azonnal kihasználva az alkalmat, interjút készítettek az igazgatóval.
A tanévnyitó mise a prédikációig a szokásos rendben folyik, egészen addig a pillanatig, amíg Vitális Gábor be nem mutatja az új igazgató-helyettesünket, Lytton atyát (többet róla itt lehet olvasni). Az ő feladata a prédikáció. Látszik, hogy készült, még szemléltető eszköz is előkerül a pulpitus alól: egy tojás – a születés szimbóluma. Majd a meglepetés: összetöri, de kiderül, üres. És ennek jelentősége van: ebből a tojásból nem lesz semmi. Nem úgy, mint a rendesből: nem tudjuk, hogy mivé fejlődik, mert azt gondozni kell, erre-arra görgetni, melegen tartani, hogy kikeljen, és önálló életet kezdhessen. Amíg a burok alatt van, nem látható a fejlődés, de elvileg mindegyikben ez történik, kivéve ha üres. “Bármit csinálhattok, bármire készülhettek, de egyet jegyezzetek meg, ne legyetek üres tojások.” – hangzik el a prédikáció legfontosabb mondata. A végén pedig – a miséktől teljesen szokatlan módon – Lytton tapsot kap.
Legyen ez a mondat az útravaló, a mottó erre az évre. A diákoknak kívánjuk, hogy sikerrel vegyék az akadályokat, a tanároknak pedig kitartást, türelmet és békés évet.
[flagallery gid=298 name=”Gallery”]