Erdély földje indulok feléd – „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk /Mi egy vérből valók vagyunk”. Egy tizenkétéves diáknak nem sokat jelenthetnek ezek a sorok, de a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium hetedikesei számára érthetővé vált, mi is az „egy vér”, hiszen 2016. szeptember 28-tól a Határtalanul program keretében a Scool-Túra Kft. szervezésével útnak indulhattak négy pedagógussal Erdély kapuja felé. Az utazást megelőzően ugyan többször beszélgettünk az iskolában velük a határon túli magyarság helyzetéről, az otthontalanságról, de így, hogy saját maguk tapasztalhatták meg, mit jelent örökre magyarnak maradni, többet ér bármilyen tanóránál.
Természetesen a program célja nemcsak a mi diákjaink tanulmányainak elmélyítése volt, de a Böjte-házak kis lakóinak segítségnyújtását is célul tűztük ki, ezért a kirándulást megelőzően iskolánk dolgozói és diákjai lelkes gyűjtése által tetemes mennyiségű irodaszert, élelmiszert, ruhát halmoztunk fel, majd pakoltunk be a buszba. A gyors határátlépés után első állomásunk Nagyvárad volt, ahol a Székesegyházat és környékét ismerhettük meg, majd a belváros jelentős épületeinek, a Saspalotának, a Városházának, a Görög Katolikus Püspöki Székesegyháznak, majd a Görög katolikus templomnak a történetét hallhatták a gyerekek a helyi idegenvezető – Orsi néni – tolmácsolásában. A csoportokra beosztott diákok nagy élvezettel láttak neki a város felfedezésének az előre kiadott feladatok alapján, majd lelkesen fényképezkedtek a Holnap irodalmi társaság emberméretű szobraival. Nagy élményt okozott mindannyiunk számára a nagyszalontai Csonkatorony, hiszen nemcsak Arany János személyes tárgyait tekinthettük itt meg, de olyan humoros, érdekes idegenvezetést hallhattunk, ami elénk varázsolta Tamási Áron humorát. Azt gondolom, mindannyiunk számára a nagyszalontai szállás marad meg leginkább az emlékezetünkben. Nagy szeretettel és törődéssel vártak minket a szalontai otthonban, ahol a mi diákjaink egy rövid műsorral kedveskedtek az ottlakóknak, majd a hozott adományok egy részét nyújtottuk át. Szívbemarkoló látvány volt a gimnazistáink számára is, hogy mennyire tudnak örülni az otthon lakói egy kis csokoládénak, egy jó szónak, egy simogatásnak, közös játéknak. A nevelők számtalan történetet meséltek az ittlakó gyerekek sorsáról, financiális és egyéb más problémáikról, és mégis azt éreztük, hogy annyira elhivatottak, annyira tenni akarnak és segíteni, hogy kivívják a gyermekeik tiszteletét.
Másnap Arany Juliska sírjánál, majd az Aradi 13 emlékszobránál és emlékoszlopánál róttuk le tiszteletünket, és helyeztük el az emlékezés szalagjait. Utunk következő állomása a Minorita templom volt, melynek homlokzatán megcsodálhattuk Michelangelo Piétájának másolatát, majd az Ioam Slavic Színházat is láthattuk. Útban Déva felé megpillantottuk a Lippai vár romjait és egy jó háromnegyed órás túrával megmásztuk Sólyomkő ormait, ahonnan csodálatos kilátásban gyönyörködhettünk. Várakban aznap bővelkedett a program, hiszen megérkezvén Dévára – bátran legyőzve tériszonyunkat – felvonó segítségével felderíthettük a Dévai várat, természetesen felelevenítettük a „befalazott asszony” történetét az ismert népballadából. A dévai gyermekotthon nevelői és kis és nagy lakói finom vacsorával vártak bennünket, majd nekik is átadtuk szerény adományunk másik felét és beszélgettünk a helyiekkel.
Másnap betekintést nyerhettünk egy nagyon érdekes idegenvezetés által – tesztlap visszaellenőrzésével és lyukasztó segítségével- a legendás erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor életébe, megláthattuk születési helyszínét és egy kisfilm segítségével Böjte atya karitatív tevékenységének egy részét is megismerhettük. Következő állomásunk Vajdahunyad vára volt, ahol a várudvarban a gyerekek az előre kiadott feladat alapján felderítették az épületet, majd az előző este megírt forgatókönyv alapján csapatonként előadtak Mátyás király életéről egy rövid színdarabot, melyet természetesen zsűriztünk is. Nagy élmény volt számukra, hogy egy ódon vár falai között egy kicsit ők is „Hunyadiak” lehettek.
Visszatérvén, a dévai gyerekek idegenvezetésével megcsodáltuk Déva belvárosát, parkjait, ahol diákjaink együtt játszottak a helyiekkel, illetve megismerhették a régió flóráját és faunáját. Meglepődésüket fejezték ki diákjaink a parkokban található könyvkölcsönzési rendszer működése miatt, hiszen a parkokban szabadon hagyott könyvekből bárki elvehet és olvashat egyet-egyet, de akár el is viheti, ha cserébe hoz egy másikat a saját gyűjteményéből. Megcsodáltuk a helyi Bethlen kastélyt, majd a felújított Vármegyeháza épületét, végül este egy zenélő és különböző színekben pompázó szökőkutat láthattunk, ami sajátos hangulatával elvarázsolta csapatunkat.
Délelőtt a helyi gyerekekkel egy közös csángó táncot tanultunk, majd a Kolostorba átsétálva egy gyermekotthonban felnevelkedett fiatal előadása által betekintést nyerhettünk az intézet működésébe, a gyerekek életébe, mindennapjaikba. Diákjainkat érdeklődéssel töltötték el egy itt felnevelkedett diák élményei, kérdezhettek tőle, átérezhették néhány ittlakó szomorú sorsát. Ugyanitt a dévai gyerekek által készített apróságokból vásároltunk, melynek bevétele a dévai gyerekek zsebpénzét gyarapította.
A belvárosban a Fő tér római katolikus templomában a magyar Himnusz eléneklése után a Hunyadi síremléken elhelyeztük az emlékezés szalagját, majd előadást hallhattunk az eltérő vallásokról, illetve történelem óra keretében megismerhettük Izabella királyné és János Zsigmond történetét. A következő program továbbra is a Fő téren zajlott, ahol a gyerekek csapatokban feladatok segítségével derítették fel a tér számos látnivalóját.
Hazafelé a Király-hágó felé haladva, gyönyörű rálátást kaptunk a Tordai-hasadékra, illetve a buszban megismerhettük Szent László király legendáját, majd a Király-hágóra megérkezvén egy rendkívüli földrajz óra keretében tanárnőnktől előadást hallhattunk az Erdélyi Középhegység északnyugati részére jellemző változatos karsztformákról. Erdély kapujából elbúcsúzva a gyerekkel felelevenítettük a négy nap alatt látottakat, majd számos élménnyel gazdagodva, fizikailag fáradtan, de lelkileg feltöltődve, búcsút vettünk Erdélyországtól. Hálásan és összeszoruló szívvel emlékezhetünk vissza utunkra, mely megismertette gyermekeinkben az összetartozást, az empátiát, és úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy a buszon énekelve a „Nélküled” című dal refrénjét megértették, átérezték a dal és egyúttal utazásunk mondandóját:
„S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk.”
Vassné Szokircsák Diána tanár
Szalézi Szent Ferenc Gimnázium
