Március 15. Az egyetemes történelemben ez a nap egy megfontolt szándékkal, előre eltervezett és csoportosan elkövetett rituális gyilkosság képével forrt össze, amely során Julius Caesar saját fogadott fia is jótevőjébe mártotta a kését. Számunkra ez a nap közel sem erről szól. Mi egy forradalomra emlékezünk, egy olyan napra, amikor vérontás nélkül a márciusi ifjak vezetésével sikerült a régen megfogalmazott, de addig meg nem valósult követeléseket elfogadtatni.
A 12 pont egyik példánya
Ezt az egy napot a szabadságharc bukása és az utána következő rémuralom sem tudta semmissé tenni: az 1867-es kiegyezés után az ország elindult a modernizáció útján. Ez az oka annak, hogy számunkra ez a legfontosabb nemzeti ünnepünk. A hagyományok szerint, az iskola egy műsorban emlékezik a jeles napról. Balogh Edina magyar-francia szakos tanár, az idei esemény fő szervezője a több mint másfél évszázaddal ezelőtt történteket modern köntösbe öltöztette: valódi audió-vizuális híradós keretben, élő szereplős, több művészeti ágat felvonultató showban mutatta be annak az esős napnak a történéseit, így tette a mai korosztálynak is fogyaszthatóvá, élvezhetővé a megemlékezést.
A 11. D osztály alkotta az előadók magját, de természetesen ott volt a Molnárné Marczis Erzsébet által vezetett iskolai kórus is. Az előadásban további színfoltot jelentettek a modern jazz tánccsoport tagjai, az iskolai ritmikus gimnasztikás lányok, valamint a néptáncos fiúk is. Az előadás kompakt, pörgős és élvezetes volt.
A hangulatát pedig ebben a fotókból összeállított videóban megnézheti mindenki.
A fényképek itt is megnézhetőek
(szöveg, fotó: Balla Árpád)
