2019.március 27-én Bózsvári József nyitotta meg Bukodiné Sólyom Ilona kiállítását a Gimi Galériában, miután Petróczi Gábor igazgató úr köszöntötte a nagyszámú érdeklődőt, s az énekkar Molnárné Marczis Erzsébet vezényletével elénekelt egy népdalcsokrot.
„Gyermekkoromat Berentén töltöttem. Általános iskolában minden iránt érdeklődő maximalista diákként ismertek- többek között szerettem rajzolgatni, firkálgatni, de festeni nem annyira. A Földes Ferenc Gimnázium biológia tagozatán tanultam tovább, ahol a rajz órák nem igazán érintettek meg. De mivel engem továbbra is minden érdekelt tanító szakon tanultam tovább Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, ahol a rajz és pedagógia szakkollégiumot vettem fel.
A Központi Általános Iskolában kezdtem dolgozni 1981-ben, 1. osztályos osztályfőnökként. Majd két gyermekem születése után napközis nevelőként tevékenykedtem, ahol nagyon sok kiállítást rendeztem a kisdiákok rajzaiból, zoknibabáiból..stb. Harmadik gyermekem születése után is a napközi várt. Majd 5. osztályban rajzot taníthattam, míg 1. osztályosakkal voltam napköziben délutánonként. Következő tanévtől 2001-ig csak rajzot tanítottam. Tanítványaimat sikeresen versenyeztettem. Kiállításokat rendeztem rendszeresen a munkáikból a városi Gyermekkönyvtárban. Közben összevonták az Ádám Jenő Általános Iskolával a Központi Iskolát, s a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Kihelyezett tagozatán, Kaposváron elvégeztem a rajztanári főiskolát. Ezen a főiskolán már nagyon sok sikerélményem volt. Nagyon sokat tanultam, s rájöttem, hogy kitartással, türelemmel, szorgalommal nagyon sokat fejlődhet az ember. Nem volt könnyű dolgom, hiszen már akkor özvegyen, egyedül neveltem három gyermekem. Ehhez a korszakomhoz tartozott a honismereti kutatásokhoz, és a filmkészítéshez való vonzódásom kezdete is. 2001-től már a ebben a Gimnáziumban tanítottam, versenyeztettem diákjaimat, rendeztem kiállításokat itt a Gimi Galériában.
Majd kiváló diplomával végeztem a MOME –n. Vizuális és környezetkultúra szakon médiapedagógia szakirányban.
Sikeres tanárnak tarthatom magam, nagyon sok tanítványom ért el kimagasló sikereket. Kaptam több elismerést a városban, a Parlamentben is kitüntettek, Podmaniczky díjjal is jutalmaztak, a műemlékvédelmi munkámért. Az Országos Honismeret Szövetség nem régen ismerte el munkámat, és a Gimi Galéria működtetéséért is az Érték-díjat átvehettem. A sok munka és család mellett nem igazán alkottam csak akkor mikor főiskolára, vagy az egyetemre jártam és kötelező volt.
Egyik barátom késztetett festésre- egy képet kértem tőle- saját festésű képpel kellett fizetnem érte- ez becsületbeli ügy volt- ekkor próbáltam ki az akrilt. A festés jól esett, s időnként, bár idő híján, nagyon ritkán festettem egy-egy képet. Azután ha feszült voltam, festettem. Az ízületeim fájni kezdtek. Ránéztem a kezemre, s azt gondoltam addig kell festenem, míg tudok. Így kezdődött a festészetem nem is olyan régen…
A Majercsik házaspár is sokszor buzdított az alkotásra, sokat köszönhetek nekik.
Tájképeket festek leginkább, mert ezek megnyugtatnak, elvisznek olyan tájakra, ahol voltam, ahol jól éreztem magam, ahol éreztem a természet felemelő szabadságát, boldogságot egy kirándulás során, vagy egy régi emlékemet hozza elő. Minden képem egy emlék az életemből, mindegyikhez kötődök. De van néhány olyan is, ami a neten megragadott, amire vágyom, hogy láthassam, de valószínű sohasem jutok már el oda- ezek a vágyálmaim.
Nekem ez a szép, ez tesz boldoggá. Amíg festek, kikapcsolok, nincs stressz, nincs fájdalom, csak a színek, a fények, az árnyékok, mint az általam nagyon kedvelt impresszionistáknál.”
Bukodiné Sólyom Ilona
[flagallery gid=398 name=”Gallery”]
