Tadeus Rozmus atya látogatása Kazincbarcikán
A Rendfőnök atya képviseletében vendégünk volt a lengyel származású Tadeus Rozmus atya, aki a Rendfőnök mellett működő Egyetemes Tanács tagja és a Közép- és Észak-Európa Régió felelőse. A Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban tett rövid látogatása során rendkívül pozitív kisugárzású egyéniségének köszönhetően, nagyon kellemes légkörben egy rövid interjút készítettünk vele.
Hogyan lett szalézi szerzetes?
Az első szalézi rendházat 1898-ban alapították Lengyelországban. Én egy, a rend által fenntartott szakképző iskolában tanultam és teljesen lenyűgözött a szalézi jelenlét. Korán felfedeztem, hogy ez az én utam. Az iskola befejezése után beléptem a rendbe, így 18 éves korom óta boldog szalézi vagyok. Tanárként is dolgoztam, matematikát, fizikát és német nyelvet oktattam, és egy szakközépiskola igazgatója voltam korábban.
Jelenleg más feladatai vannak, Ön a Közép- és Észak-Európa Régió felelőse. Milyen feladatokat lát el jelenlegi tisztségében?
A legfontosabb feladatom a Rendfőnök atya képviselete, aki pillanatnyilag Don Bosco megtestesítője a szalézi közösség számára. Az felelősségemre bízott régió hatalmas, Írországtól Grúziáig terjed, melynek része a kicsi, de nagyon erős Magyar Tartomány. A hatévente sorra kerülő rendkívüli látogatások elvégzése a feladatom.
A tartományok látogatása során lehetősége van megismerni a legfontosabb feladatokat, felmerülő problémákat az egyes tartományokban. Figyelembe véve ezeket a tényezőket, mit tart a legfontosabb kihívásnak a Szalézi rend számára?
Három szóval tudnám összefoglalni a legnagyobb kihívásokat: nyitottság, pozitív szemlélet, a megfelelő stratégia kiválasztása. A legfontosabb, hogy tisztán lássuk a gyorsan változó szituációkat. A felgyorsult életet a globalizáció hozta magával és nekünk el kell igazodnunk ebben a világban, meg kell látnunk, meg kell értenünk a változásokat, és ami a legfontosabb, gyorsan kell a változó körülményekhez alkalmazkodnunk, fejleszteni az adott helyzet kihívásaira válaszoló stratégiánkat. Emellett elengedhetetlen a pedagógiai kompetenciánk folyamatos megújítása, ha hatékonyan akarunk az oktatásban jelen lenni. Tevékenységünk természetéből fakad az együttműködés és az ehhez tartozó kompetenciák preferálása.
Foglalkozása kapcsán is lehetősége volt találkozni az ifjúság különböző generációival. Tapasztalata szerint sokat változott a fiatalok mentalitása az évtizedek során?
A jelenlegi digitális világban teljesen más a fiatalok mentalitása, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezért is fontos számunkra, hogy megértsünk a mostani ifjúságot. A nemzedéki ellentétek nem új keletűek, az idősebb generáció feladata és felelőssége, hogy a stratégiáit a változó ifjúság igényeinek megfelelően alakítsa, keressen új megoldásokat, pedagógiai fogásokat, építsen új hidakat a régi és az új generáció között. Természetesen ez nem könnyű feladat, de a régi generációnak választ kell adnia az új kihívásokra.
Feladatköréből adódóan nagyon sokat utazik, szinte bőröndből éli napjait. Hol érzi magát otthon, mert nagyon fontos, hogy az embernek legyen otthona?
Mindenütt otthon érzem magam, hiszen akárhová utazom, mindenütt a szalézi családban vagyok, szalézi lelkülettel találkozom. Különböző nyelvet beszélünk, de egyformán érzünk és gondolkodunk. Fizikai szempontból nem mindig könnyű, mert szoros a látogatások napirendje, nagy kihívás megfelelni a találkozóknak, interjúknak, de nagyon élvezem, amit csinálok. A „Don Bosco-világ” állampolgára vagyok.
Milyen hobbiknak hódolna, ha lenne ideje?
Nagyon sok hobbim van, imádom a zenét, hódolok a motorozásnak, Kazincbarcikán is voltam már motorral. Szenvedélyes bélyeggyűjtő vagyok, és szeretek síelni. A hobbi nagyon fontos, mert ez színesíti az életet.
Néhány héttel Húsvét előtt a böjt időszakában a kegyelemre, jótékonyságra, imádkozásra koncentrálva van-e olyan kiemelt személy vagy dolog, amiért imádkozik?
Az ifjúságért imádkozom, mert ma nem könnyű fiatalnak lenni. Nagyon sokféle hatásnak vannak kitéve a mai információs világban, és ennek ellensúlyozása kell, hogy legyen az elsődleges szándékunk.
Az interjút készítették:
Schottnerné Szabó Lívia és Bárdos-Dorkó Ágnes
a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanárai
[flagallery gid=400 name=”Gallery”]
