“A Balaton mellé stoppal jártam sokat, Szárszón nem nyaraltam, jön a tehervonat.”
Születésnapomra, Mama, A Dunánál, A hetedik … néhány vers, amely a mai napig bennem él, amelyből idézni tudok. Mindegyik egy ember tollából bújt elő: József Attila volt az, aki kezében ez a bizonyos íróeszköz, egy egyszerű, hétköznapi eszköz egy egész generációra ható művészetté vált.
Egy generációnak, mert nem én vagyok az egyedüli, akire József Attila költészete nagy hatással volt. Hogy csak a rockzene világából említsek valakit. Hobó, azaz Földes László, a Hobo Blues Band zenekar énekese, szövegírója már a kezdet kezdetén zenésített meg a verseiből, ma meg már az egyik előadóestjén csak József Attila verseit adja elő. De említhetem a Kex, a Kaláka, a most kitüntetett Csík zenekar, és a táncház mozgalmat beindító Sebő zenekarokat is, akik az ő költeményei közül zenésítettek meg néhányat. .
És ez nem véletlen. Mestere volt a szavaknak, a rímeknek. Látta a szépséget, de átérezte a nyomort, a fájdalmat, a reménytelenséget is. És mindezt képes volt megfogalmazni, versbe, rímekbe önteni. Ha egy kicsit később születik, biztosan blues szövegíró lett volna. Azt mondják, hogy nem igazán lesz valaki jó blues zenész, ha nem tapasztalta meg azt a fájdalmat, amely árad ebből a műfajból. Sajnos, az ő élete bőven adott alkalmat erre.
És nem véletlen, hogy pont az ő születésnapján ünnepeljük a költészet napját is. Az iskolánk – mint minden évben – most is felkészült, és megmutatta, hogy a vers és a zene képes arra, hogy egy kicsit elfeledjük a saját életünk búját-baját.
[flagallery gid=133 name=”Gallery”]
