A Tower-híd déli pillérje
54 diák, 3 tanár, 2 sofőr, 8 külsős; 4079 km, 9 nap, 7 ország, 3 főváros; busz, metró, komp; 3 szálláshely (+ a buszon töltött éjszakák), és rengeteg élmény, látnivaló, amelyet több ezer fényképen örökítettünk meg. Ezek a nyers számok, de messze nem mutatják, hogy mennyire jól sikerült utazáson vagyunk túl.
Valamit a népes csapat kapott abból, amit úgy hívnak az angolok, hogy London szelleme (the Spirit of London). A metropolisz, amely lüktet, amelyben együtt van a modern és a régi, amely ezernyi szórakozási lehetőséget kínál és ahol helyet talál mindenféle emberi faj és kultúra, megfogta a csapatot.
Időutazók is lettünk: visszamentünk a 11. századba (Tower), végigkísértük a csöppet sem vidám középkori London Bridge történetét (London Bridge Experience) belekóstoltunk az arisztokrácia világába (Kensington-palota), felfedeztük a repülés fejlődését (RAF múzeum), beleszagoltunk a reneszánsz kori színház atmoszférájába (Globe színház), kicsit ismerkedtünk az angol történelmi személyiségekkel, miközben imát is mormolhattunk magunkban értük és másokért (Westminster apátság). A vállalkozóbbak – összesen 30-an – egyszerre álltak a nyugati és a keleti féltekén (Greenwich). És megismerkedtünk a világ történelmével is (British Múzeum). Végül elérkeztünk a modern London világába is: vásároltunk az Oxford-streeten, végigkísértük az angol könnyűzene történetét az ötvenes évektől napjainkig (British Music Experience), ellátogattunk a legendás Beatles együttes londoni stúdiójához, és lefényképeztük megunkat ugyanazon a zebrán, amely az Abbey Road című albumukat díszíti; találkoztunk hírességekkel (Madam Tussaud’s), és forgott a világ velünk (London Eye). Nagy élményt jelentett a Chelsea FC stadionja, ahol láthattuk, hogyan vívnak pszichológiai harcot az ellenfelek. Hajókáztunk a tucatnyi híd alatt, miközben hallgattuk az idegenvezető történeteit a város épületeiről.
Felfedeztük London parkjait (St James park, Hyde park), ahol egy kicsit élveztük a hihetetlen jó időt, és megértettük, hogy miért is olyan kellemes a nagyváros forgatagából egy kicsit kiszállni, és a természetben pihenni.
Bár bemenni nem tudtunk, de láthattuk Sherlock Holmes képzeletbeli nyomozó valóságos házát a Baker Street 221/b alatt, és be-betévedtünk egy-két pubba is, hogy megtapasztaljuk azok hangulatát.
“Bár nagyon sokat kellett járkálni, minden percét élveztem.” “Már hiányzik London.” “Mikor lehet visszamenni?” Ezek az üzenetek hangoztak el a kirándulás végén.
Ha szeretné más is átélni ugyanezeket, talán lesz ismét lehetőség rá, 2015. szeptemberében…..
[flagallery gid=181 name=”Gallery”]
