„Mert az idő élet. Az élet, pedig a szívünkben lakik.”
Tavaly nyár óta mindannyian nagyon vártuk a napközit. Idén Michael Ende Momó című könyve köré építettük a táborunkat. Amikor táborvezetőnk, Vitális Gábor atya ismertette velünk a témát, kiderült, hogy sokak számára ismeretlen a történet, ezért számunkra is voltak meglepetések. Június 16-án kezdődött az első hét. A második hét rögtön utána 25-én. Mind a két héten 100-110 gyerek töltötte be vidámsággal a Plébániát. Az aminátorokkal, a jelöltekkel, segítőkkel és felnőttekkel – akiknek hálával tartozunk -, összesen 130-an voltunk.
A gyerekeket koruk szerint osztottuk csapotokba, hogy jobban megismerjék egymást, és beszélgethessenek a napi témáról. Megtanítottuk a tábori himnuszunkat, amit egész héten dúdoltak a gyerekek. Sokat bansoltunk, énekeltünk és imádkoztunk. Minden reggel egy színdarabbal kezdtük a napot, hogy mindenki meg tudja, ki is az a Momó, és a szürke urak miért akarják az időt a kislánytól ellopni. Gimnáziumi tanáraink is lejöttek hozzánk napközben, segítettek nekünk, érdekes előadásokat tartottak. Elkirándultunk a martonyi Pálos korostorhoz, ahol útközben kalandos feladatok során a gyerekeknek az idővirág szirmait kellett összeszedni, hogy Momónak segítsenek. A Csónakázó-tóhoz is kimentünk csónakázni, és a játszótérre játszani a gyerekkel. Visszafelé csoportokban kellett időt gyűjtenünk különféle állomásokon, és megóvnunk, hogy a szürke urak ne vegyék el tőlünk. A második héten, csütörtökön Pipó Józsi bácsi kápráztatott el, kicsit és nagyot egyaránt a bűvészmutatványaival.
Sajnos eljött az utolsó nap is. Fáradt, de örömteli arcok készültek a záróműsorra, hogy megmutassák, mit tudnak. Mindannyian ügyesek és bátrak voltak. Eljött a búcsúzás pillanata is. Mindenki szomorúan, mégis boldogan hagyta el a plébániát, tudva, hogy milyen jó volt, és hogy jövőre, vagy hamarabb újra találkozunk majd.
Kerekes Anna
10.C osztályos tanuló
Szalézi Szent Ferenc Gimnázium
[flagallery gid=197 name=”Gallery”]
