Ízek, imák, élmények, avagy egy felejthetetlen vakáció története
2015. június 10-én 25 fős kis csapat várakozik a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium udvarán. Hajnal 3 óra van, mégsem álmos senki. Örömteli izgatottság tölti be a légkört. Hogy miért? Mert bár „minden út Rómába vezet”, mi most tényleg oda tartunk, és már csak „röpke” 16 óra választ el minket a várva várt céltól.
0. nap – szinte hihetetlen, de Kovács László tanár úr, Kiss István tanár úr, Gábor testvér és Gábor atya vezetésével a három szalézis mikrobusz megérkezik Rómába. A szállásunk a Szalézi rendházban van, ahol hatalmas szeretettel fogadnak minket, és bizony ismerősökre is lelünk, az ott tanuló magyarok személyében. Egyszerűen nem akarjuk elhinni, hogy itt lehetünk. Az egész olyan, mintha csak egy filmbe csöppentünk volna. Este a szentmisét követően teszünk egy rövid sétát abban a hatalmas parkban, amely a rendházat öleli körül, majd nyugovóra térünk.
1. nap: az ókori Róma
Miután elköltöttük reggelinket, nincs megállás, azon nyomban indulunk, hogy felfedezzük „az örök várost”. Már a befelé vezető út is egy külön élmény. Itt még a nap is szebben süt. Régi épületek sora, olaj- és narancsfák hűsítő árnyéka és megannyi szökőkút kíséri a vendégeket befelé Róma szívébe. Az egész annyira eleven, pezsgő és olasz! Első állomás: Scala Santa – avagy a Szent Lépcső. Csak térdelve lehet felmenni, mi mégis nekivágunk. Gábor atya és Gábor testvér nem sokkal az indulásunk előtt beszélt arról, hogy egy kis nyitottsággal ez az út több lesz, mint egy szimpla kirándulás. Ennek nyoma fog maradni, mert nyoma kell, hogy maradjon. És amikor ott térdepeltünk több tíz emberrel együtt, és haladtunk felfelé azon az úton, hol egykor Jézus Krisztus Pilátus elé járult – az egész utazás új értelmet kapott. Ezt az érzést pedig lehetetlen szavakba önteni. Ezt meg kell élni.
Második állomás a Szent Kelemen-bazilika. Leülve a templom padjaira mindenki egy kicsit megnyugszik, mikor a szemünk elé tárul a bazilika belsejének látványa. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ezt emberi kéz alkotta. Gábor atya átszellemülten meséli a különféle motívumok, jelek, képek jelentését, mi pedig isszuk szavait. Az egész hely olyan, mint egy állandó, nyugodt kis sziget egy olyan világban, ahol minden és mindenki siet. Az utunk innen egyenesen a Colosseumhoz visz. Hihetetlen, hogy, amit annyi éven keresztül vizsgálgattunk egy pár centiméteres képen történelemkönyveinkben, most a szemünk elé tárul. Nem hazudtolja meg magát, hatalmas! Valóságos csoda, hogy ráfért arra a parányi kis fényképre – gondoljuk magunkban. Ezt követően jön egy óra szabadidő, így belekóstolhatunk az olasz ízekbe. Az idő lejártával a diadalív alatt találkozunk, majd a Forum Romanumba indulunk. Rengeteget gyalogoltunk már, mégsem vagyunk fáradtak. Következő állomás a Capitolium, majd irány a Cirkusz Maximus egy isteni fagyi társaságában.
2. nap: a Vatikán
A napot a katakombákban kezdjük. Rengeteg ember végső nyughelye ez, pápákat temettek el itt, és megannyi vértanú adta itt életét a hitéért. Borzongva haladunk végig a parányi kis folyosókon, majd egy szentmisén veszünk részt azon a helyen, amely már 2000 éve is keresztény volt. Emberi ésszel felfoghatatlan az egész. Nem sok időnk van azonban, hiszen sietnünk kell a Vatikánba. Egy kicsiny, ám annál jelentősebb különálló állam Rómán belül. Ahogy a Szent Péter-kápolnában sétálunk, egyszer csak egy ismerős arcra leszünk figyelmesek egy szobor képmásában. Don Bosco az. Csodálattal tekintünk fel rá. Kiérve a templomból pont elkapjuk a svájci gárdisták őrségváltását, majd a Vatikán Múzeum felé vesszük az irányt. Megannyi kincs egy helyen, és olyan kevés idő. Utunk a Sixtus- kápolnában végződik. Elsősorban a mennyezetfreskó az, amely miatt elakad a lélegzetünk. A híres festőnek, Michelangelónak az egyik legismertebb alkotása, amely egyedülálló módon mutatja be az Ószövetség szereplőit és történéseit. Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő szavakat egy ilyen pillanatkor. Az ember teljesen le van nyűgözve, átszellemül. Nem maradhatunk annyit, mint szeretnénk, köt a program. Szabadidő következik, amelyet folyamatos keresgéléssel töltünk, hogy hazavihessünk magunkkal egy darabot ”Az örök városból” egy kis szuvenír képében. Alkudozások, nagy nevetések, hűs frissítők. Maga a mennyország. Újra együtt a nagy csapat. Mi még mit sem sejtünk, de hatalmas meglepetés vár ránk. Egy olasz étterembe tartunk, ahol alkalmunk nyílik végigkóstolni az olasz ínyencségeket. Senki nem tud annyit enni, amennyit szeretne. Itt jövünk rá, hogy milyen kicsi a világ. A mellettünk lévő asztalnál szintén szalézis diákok vacsoráznak. A jókedv garantált. Késő estig táncolunk, majd fájó búcsút veszünk újonnan szerzett ismerőseinktől, és tovább indulunk megcsodálni az éjszakai Róma fényeit. Fantasztikus! A szállásra érve senkit nem kell altatni.
3. nap: a barokk Róma
Római piac, Piazza della Minerva, Pantheon, Piazza di Sant’Ignazio, Hadrianus temploma, Spanyol lépcső, Trévi kút. Csak pár azok közül a nevezetességek közül, amiket alkalmunk nyílt megtekinteni. Azonban a legjelentősebb élményünk a Don Bosco áltál felépített templomhoz kötődik, amelynek kapui azóta is nyitva állnak az elesettek előtt. A hely varázsa mindenkit megfog. Hihetetlen, de az egész nap olyan gyorsan elmegy. Nem is csoda. Ha az ember jól érzi magát, valósággal röpül az idő!
Utolsó nap: Fájó búcsú a hatalmas parktól, a vendéglátóinktól és Rómától. Ígéretet teszünk, hogy ide még visszajövünk, de a problémáink ott kezdődnek, hogy haza se akarunk menni. Hajnal fél 5-kor még egy szentmisén veszünk részt, gyors reggeli, majd indulás. Hazafelé megállunk Rimini Beachen. A lábunk bokáig süllyed a homokba. Az Adriai-tenger gyönyörű. Egy óra és már indulunk is tovább. Kazincbarcikára éjfél körül érünk vissza. Szinte hihetetlen, mekkora utat tettünk meg az elmúlt öt napban. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, sok új barátra tettünk szert, és egy olyan vakáción vettünk részt, amit soha nem felejtünk el. Köszönjük…
Németh Zsófia 11. E osztályos tanuló
Szalézi Szent Ferenc Gimnázium
[flagallery gid=249 name=”Gallery”]
