A 2016. évi nagycsütörtöki szentmisén P. Vitális Gábor atya prédikációjában közelebb vitte a híveket ahhoz, hogy megértsék milyen nagy fontossággal bír az Utolsó vacsorán történő lábmosás története a Jézus kínszenvedésének és feltámadásának szent három napja közüli első nap estéjén.
Gábor atya külön kiemelte, milyen fontos szerepet is tölt be a láb egy ember, egy élőlény életében. Hisz Jézus nem véletlenül mosta meg apostolainak pont a lábát és nem a fejét vagy éppen a kezét. A lábak első számú feladata,hogy eljuttassák gazdáikat oda ahova szeretnének, illetve el kell jutniuk. Jézus azért mossa meg tanítványai lábát, hogy ezentúl csak a helyes úton, Isten útján járjanak.
Eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van a segítségükre és útjuk során hirdessék Isten szavát
mindenfelé. Jézus ezzel kifejezi tanítványai iránt érzett szeretetét és példát mutat nekik ezzel a tettével. Péter apostol eleinte hevesen tiltakozott az ellen, hogy ura és parancsolója mossa meg az ő lábát, nem érezte helyén valónak ezt. Jézus azonban azt mondta neki, hogy ha nem engedi, hogy megmossa a lábát, akkor nem is tartozik hozzá egyáltalán. Hisz Jézus ezzel indítja küldetésükre az Isten és az örök élet tiszta útján apostolait.
Jézus - tudva azt, hogy eljön az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához - minthogy (már mindig is) szerette övéit ebben a világban, (most) a teljességig kezdte szeretni őket. És étkezés közben, amikor az ördög már a szívébe azt a sugallatot helyezte Júdás Iskariotesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt; Jézus - tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy - felkel a vacsora mellől, leteszi ruháját, majd egy vászonkendőt véve körülköti magán. Aztán vizet önt egy mosdótálba, és elkezdi a tanítványok lábát mosni és törölni azzal a vászonkendővel, amellyel körül volt kötve.
(János 13. 1-5)
Ölveczki Zsófia 9.Ny – Béresné Madai Krisztina – Balla Árpád
[flagallery gid=281 name=”Gallery”]