Az előadók
“Mit csinálsz a tavaszi szünetben, Pistike?” “Várom a nyári szünidőt!” – valahogy így hangzik az a vicc, amely már akkor is évtizedes volt, amikor iskolás voltam.
És tényleg van mire várni. Két és fél hónap szabadság tanulás, házi feladatok, feleletek miatti izgulás, stressz nélkül. Ez vár a diákokra. És hogy mire elég ez a nyolcvan nap? Ezt mindenki maga osztja be. Mert a szabadság felelősség is. Az időt, mint a pénzt is, el lehet verni haszontalan dolgokra: unatkozásra, semmittevésre, napokon át történő fekvésre, és még ki tudja, mi mindenre. Meg el lehet tervezni sok egyéb dolgot: meglátogatni a barátokat, behozni a lemaradásokat, kipipálni a kötelezően előírt önkéntes munkát, vagy éppen pénzt keresni, esetleg nyelvet tanulni. Ha megtervezzük, lehet idő mindenre: lehet pizsamanapot tartani, lehet LAN partit szervezni, és lehet koncerteken bulizni. Mellette belefér az időbe az is, hogy egy kicsit a jövővel is foglalkozzunk: nyelvvizsgával, hogy plusz pontot szerezzünk, matekkal, hogy az érettségin ne a kettes legyen az elérendő cél, utazással, hogy táguljon a látókörünk, vagy éppen, hogy visszaadjunk egy kicsit a szüleinknek az egész évi segítségükből, és segíthetünk nekik a házi munkában.
[flagallery gid=297 name=”Gallery”]
Ma hivatalosan is pontot tettünk a 2015-16-os tanév végére, úgy igazi Szalézi módon: A tanévzáró ünnepélyes is volt, meg nem is: a hagyományos elemek (himnusz, jutalomkönyvek átadása, szózat) keveredtek a vidám, színes részletekkel, ahol a diákokat részben a társak, részben az iskolavezetés szórakoztatta pörgő, érdekes, változatos műsorral. Záróakkordként az osztályfőnökök kiosztották a jól megérdemelt bizonyítványokat.
Mi, tanárok még maradunk az iskolában, jönnek a záróértekezletek, rendet csinálunk a tantermekben, a szaktantermekben és a tanáriban, illetve előkészítjük a következő évet is. De mától bő két hónapig nem lesz az épület tele gyerekzajjal, és szokatlanul gyorsan, akadálymentesen tudunk közlekedni a folyosókon.
Viszont szeptemberben kipihenve, újult erővel várunk mindenkit, hogy folytassuk azt az utat, amelyen ki-ki egy, kettő, három, négy vagy öt évvel ezelőtt indult el, hogy elérjük a végső célt: az érettségit.
