Az utolsó tanítási nap: „Nem fog a kréta, nem fog az agy! ”Ez kedves idézet csupán félig igaz a szalézi diákjaira, mert ők bizony még az utolsó napon is használják az eszüket. Bár ez a fajta agymunka nem az osztályterem falai közé van beszorítva, és nem is a tananyag néha száraz tételeire épül; hanem a gyerekek fantáziájának sokszínű szárnyán szárnyal az udvar tágas terében és elbűvöli a nézősereget.
A tanévsirató nevével ellentétben nem szomorú, hanem vidám zenével, énekkel kísért 5-10 perces produkció, melyre minden osztály lelkesen készül az osztályfőnökök vezetésével.
Számomra is nagy élmény, mert idén én először látom ez a szép hagyományt-ez az első tanévem a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban.
Tanulóink sokrétűségét jól, példázza, hogy a „komoly” versektől kezdve a vicces ,humoros jeleneteken át a tánc és az ének világába tett kalandozásokkal együtt az egészen abszurd kategóriáig terjed fantáziájuk a műsorkészítés terén. Az osztályok igyekeznek a műsoraikban többféle területről válogatni: Találkozhattunk itt mesehősökkel -Hófehérkét kétszer is megtapsoltuk, és persze János vitéznek is drukkoltunk, hogy megtalálja Iluskáját. Belecsöppentünk a 10.B és 8.B urali partizánok gyakorlatozásába, és táncolhattunk velük a Katyusá-ra; ellátogattunk a magyar tengerhez is, ami” nekünk a Riviára; eltemettük a TANÉVET; kiemeltük kedvenc tanáraink számunkra kedves szokásait-amiről a többiek ügyesen felismerték őket. A hetedikesek (legkisebbek) mosolyt csaltak az arcunkra Karinthy írásával, illetve bebizonyították-amit már eddig is tudtunk-, hogy a férfiak legalább olyan pletykások, mint a nők. Aztán voltak itt saját versek is szép számmal. És a végén nagyot szóltak a (z engedélyezett) lufibombák, melyek egy kis felfrissülést hoztak a nyári melegbe…
A diákok érdeklődve, bár kicsit már fáradtan szemlélték társaik produkcióját, és persze az örök igazság az, hogy mindenkinek a saját műsora tettszett a legjobban , de a tapsokból ítélve a többieké is jóra sikeredett.
Számomra most is bebizonyosodott, hogy a tananyag elsajátításán kívül is nagyon sok tehetség és lehetőség szunnyad a gyerekekben. Ennek a tehetségnek reméljük továbbra is teret és lehetőséget tudunk biztosítani az ilyen színes programokkal.
Szöveg: Gál-Tóth Boglárka
Fotó: Balla Árpád
[flagallery gid=334 name=”Gallery”]