Mire jó hittant és etikát tanulni?
Röviden: arra, hogy ne csak okosabbak, ügyesebbek, erősebbek, szebbek, hanem jobbak, erkölcsösebbek is legyünk a gimi évei alatt.
1. MIRE JÓ, HOGY VAN ETIKAOKTATÁS? Ha igaz, hogy a felnőtt élethez nélkülözhetetlen készségek fejlesztésének, az ismeretek elsajátításának színhelye az iskola, nehéz megmagyarázni, hogy az ott oktatott tárgyak közül az etika miért hiányzik. Különösen abban a korban, amikor a személy- és problémaközpontú pedagógiáról oly sok szó esik. Hiszen a fiataloknak mindenekelőtt nem matematikai és nem nyelvtani problémákkal kell megbirkóznia, hanem lelkiismereti kérdésekkel, az emberi együttélés súlyos gondjaival. Ezekre semmivel sem egyszerűbb választ találni, mint az elméleti fizika vagy a világtörténelem rejtélyeire. Azokkal mégis foglalkoznak az iskolában, míg az etika közel húsz éve keresi, de máig sem találja a helyét a magyar tantervben.
2. MIT FEJLESZT? Pl.
– problémaérzékenységét,
– becsületet és igazságérzetet,
– a jó döntéshez való erkölcsi gondolkodást,
– képességünket tiszteletadásra, megértésre, részvétre.
3. AZ ETIKA, VALLÁS ÉS HITTAN VISZONYA: Az „etika” az általános szóhasználatban jelentheti a teológia-hittudomány erkölccsel foglalkozó fejtegetéseit (valláserkölcs), de általános értelemben a helyes magatartás és a jó döntés elveit jelenti (világi etika). Mi ebben az értelemben foglalkozunk majd etikával. Azt, hogy mi jó és mi helyes azt az ember egyedfejlődése során először a szülei, nevelői határozzák meg, illetve saját tapasztalatai segítik a megállapításában. Később egyre jobban személyes meggyőződések határozzák meg, amelyet a növekvő személy előtt kinyíló társadalom különféle közösségei, ráhatásai befolyásolnak. Ezek mögött pedig ott húzódnak, manapság tarkállanak a világnézeti és vallási felfogások.
Az etika nem helyettesíti a vallási ismereteket, és nem a hitoktatás alternatívája, ezt sem felesleges hangsúlyozni. A keresztények erkölcsi világképének középpontjában az ember kiválasztottságának hite, és a kegyelem mindenhatóságába vetett reménység áll. Ezen az alapon bontakozhatott ki a sajátos európai etikai gondolkodás, amelynek alapelve a lelkiismeret szabadsága, az önálló erkölcsi mérlegelésre képes, tetteiért felelős személy méltóságának elismerése.
