SZALÉZI SZENT FERENC
Január 24-én van emléknapja
*Sales kastélya, 1567. augusztus 21. +Lyon, 1622. december 28.
[kaltura-widget uiconfid=”535″ entryid=”1_gqyku57d” width=”400″ height=”330″ addpermission=”” editpermission=”” /]
Először néhány jellegzetesség Szalézi Szent Ferencről,
iskolánk új névadójáról és patrónusáról
Szalézi Szent Ferencnél mély istenhite mellett elsősorban az emberekkel való jóságos bánásmódját kell kiemelnünk. Jellemző rá egy ezzel kapcsolatos mondata: ,,Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.”
Íme néhány eset, mely tükrözi szelíd, de egyben állhatatos lelkületét:
1. Egy alkalommal rágalmakat terjesztettek róla. Mikor kiderült a rágalom Ferenc kieszközölte, hogy a rágalmazóknak bocsássanak, ne kapjanak büntetést (58).
2. 1596 telén Dranse leszakadt hídja helyett egyetlen palló köti össze a két partot, azt is tükörjég borítja. Mivel mindig megtette kötelességét, most szentmisét kellett tartania a túlparton, ráült a pallóra és lábával, térdével és kezével lökte magát előre, így csúszott rajta végig (77).
3. Az hitben való egység, béke utáni vágyát így fejezte ki: ”Arra nem lehet eléggé törekedni”, mondotta és így folytatta: „ha ezer életet életem volna, azt is odaadnám érte” (82).
4. Párizsban még diákévei alatt az utcán hárman megtámadták. Jó fizikai kondíciójára és bátorságára utal, hogy kardpárbajban mind a három támadót sikerült megfutamítania.
5. Egy nemesi származású, de egyébként goromba ember valami miatt különlegesen gyűlölte Szalézi Ferencet. Egy este szolgáival és kutyáival fölvonult a püspök háza elé, s ott egész éjszaka pokoli lármát csaptak. Az emberek vadászkürtöket fújtak és pisztollyal lövöldöztek, a kutyáknak pedig a fülét csipkedték, hogy minél jobban vonítsanak. Ez több éjszakán át megismétlődött, sőt egyre pimaszabbak lettek. A püspök házanépe rájuk akart rontani, Szalézi Ferenc azonban visszatartotta őket, bár ő sem talált nyugalmat. Ezt mondta: ,,Ó, nem is olyan rossz ez! Mi legalább fűtött szobában ülünk, de azok a szegény fickók odakinn, akik szintén nem alhatnak, még fázni is kénytelenek hozzá.” Másnap Ferenc találkozott ellenfelével a városban. Rögtön odasietett hozzá, és olyan barátságosan és derűsen köszöntötte, hogy az egészen lefegyverezve érezte magát, őszintén bocsánatot kért és gyerekes ellenségeskedésére fátylat borított.
Rövid életrajz Szalézi Szent Ferencről
Sales kastélya, 1567. augusztus 21. +Lyon, 1622. december 28.
Szalézi Ferenc-Bonaventura 1567. augusztus 21-én született Franciaországban, Thorens közelében, a salesi kastélyban. Családja az ősi savoyai nemességhez tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez abban az országban, amely nagyrészt elfogadta a kálvinizmust. A számos gyermek között Ferenc volt a legidősebb: kilenc testvére következett még utána. Első tanítója és nevelője a kastély káplánja, Jean Déage volt, aki egész pályáján Párizsban tanult, mikor 1588 nyarán a vallásháborúk kezdték bizonytalanná tenni Párizs környékét, ezért apja visszahívta Savoyába, hogy azután Padovába küldje.
A család akarata iránti engedelmességből jogot tanult, személyes érdeklődésének kielégítésére pedig teológiát. Jezsuiták és teatinusok révén megismerte A lelki harc című könyvet, és ez nagy hatást gyakorolt lelkiéletének további fejlődésére. 1591-ben elnyerte a jogi doktorátust, majd egy római és loretói zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába.
Ettől kezdve szilárd volt elhatározása, hogy pap lesz. A házasságot, amelyet családja előkészített számára, visszautasította. Ferencet 1593. december 18-án pappá szentelték.
Először Chablais vidékének lelkipásztori ellátását bízták rá. Ez a feladat Ferenc számára súlyos testi megpróbáltatásokat jelentett: hajléktalanságot a hegyi tél hidegében és életveszélyes rajtaütéseket ellenfelei részéről. Nyilvános vitákat tartott és röpiratokat szerkesztett, és kiadta első művét A szent Kereszt zászlajának védelme címen.
Háromszor titokban Genfbe utazott, hogy Kálvin utódjával, Bézával párbeszédet folytasson a hitről. Sokan tértek vissza katolikus hitükhöz. Hamarosan segédpüspök, majd püspöke halála után Genf püspöke lesz, aki Annecyben lakik.
Ettől fogva Ferenc minden erejét a hegyvidéki püspökség lelkipásztori feladataira mozgósította. Személyre való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt a nemeseknek, a polgároknak és a szegény parasztoknak. Mindenkinek mindene lett. Kortársai teljes joggal látták benne a tettrekész, kötelességének élő püspök eszményképét. Korlátozás nélkül áldozott időt és fáradságot azok személyes irányítására és lelki vezetésére, akik rábízták magukat. Azokból a levelekből és kisebb értekezésekből, amelyeket unokahúgának, Charmoisy asszonynak írt lelkivezetés gyanánt, állította össze a Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filótea című művét, mely 1608 decemberében jelent meg nyomtatásban. E könyvecske, amely meg akarta mutatni a keresztényeknek, hogy a megszentelődés nem függ egy meghatározott élethelyzettől vagy sajátos állapottól, hamarosan csodás sikert ért el.
Egy olyan kontemplatív női szerzet alapított, amelynek nincs szigorú klauzúrája (a közösség mindenkori tagjai nem hagyhatják el a kolostor területét), s tagjai a felebaráti szeretetnek szentelik magukat. Chantal Szent Franciska asszony és két társa 1610-ben kezdte meg a közös életet a szabályok szerint, amelyeket Ferenc adott nekik, s létrejött a vizitációs nővérek rendje, melynek még Ferenc életében 12 kolostora jött létre. A nővérek misztikus irányú lelkivezetése témakörben gyűjtött tapasztalatai és meglátásai, melyeket rendszeresen följegyzett, lassan formát öltöttek és egységes tanítássá álltak össze az Értekezés az istenszeretetről vagy Teotimus című munkájában. 1616-ban jelent meg, és rövid idő alatt a lelki irodalom klasszikus írásává lett, többek között, az akarat és az érzelem, a lelki igényesség és a szelídség összhangjának tükrözése miatt.
Gyakran utazott, mivel diplomataként békét teremtett magas francia közötti intrikákban, beszélt IV. Bourbon Henrik királlyal, és Páli Szent Vince – akkoriban a franciaországi királyi gályák lelkésze – példaképének tekinti őt (1618-ban találkoznak). Ő mondta róla megismerkedésük után: ,,Milyen jó lehet az Isten, ha már a genfi püspök ilyen jó!” 1622-ben hunyt el Lyonban.
Ima:
Istenünk, ki úgy akartad, hogy Szalézi Szent Ferenc püspök a lelkek üdvösségére mindenkinek mindene legyen, engedd jóságosan, hogy testvéreinket szolgálva mi is tanúságot tegyünk gyengéd szeretetedről!
