A fénykép a háromdimenziós világunk kétdimenziós ábrázolása. A fotóművészet más. Az a valóságból indul ki, de több attól: elgondolkodtat és elborzaszt, gyönyörködtet és undorít, meglep és csodálkozásra kényszerít, görbe tükröt mutat a társadalomra és megmozgatja azt.
Dr. Matyasi Gábor azonban egy új világot mutat be a fényképeivel. Nem a valóságot, legalábbis nem az érzékszerveink által érzékelhető valóságot. 
Valami olyat láthatunk a kiállításán, amely hétköznapi tárgyakat és embereket úgy köt össze, hogy arra csak egy mondatot tudunk mondani: „Ilyen nincs”. Ilyen nincs és mégis van. Ez egy másik dimenzió, az ötödik vagy a hatodik. Tudtuk-e, hogy egy villa öltöztet? És azt, hogy egy homár is tud? Látott-e már valaki olyat, hogy egy pohár bemutat nekünk? És azt, hogy nem csak a gyanta, de egy villanykörte is csapdába ejthet egy legyet? Azt tudtam, hogy a végtagjaink elmacskásodhatnak. De hogy el is uborkásodhat az ujjunk, az újdonság.
Ahogy megyünk végig a tárlaton, legyen az a valóságban (jelenleg a Kazincbarcikai Városi Kiállítóteremben) vagy a virtuális térben (http://gabormatyasi.com/) csupa ilyen dologra bukkanunk.
És hogy ki is ő? Egy Kazincbarcikán született és ott is felnőtt, majd a fővárosba került fogorvos, a felesége szerint „őrült, de nem orvosi értelemben”, nekem volt osztálytársam és barátom. Ha csak virtuálisan is, de figyelemmel kísértem kreatív karrierjét, ami nem csupán a fotózásban nyilvánul meg, hanem a zenében, videózásban és egyéb fura ötletben is. Szerintem is őrült, de nem orvosi értelemben. Vagy zseni. Ki-ki döntse el maga. De hogy a kiállítását meg kell nézni, az biztos.
(Remélem, Matyi, nem haragszol ezekért a szavakért)
(Matyasi Gábor a Ságvári Endre Gimnáziumban végzett 1986-ban, az A osztályban)
Balla Árpád
