„Azért dolgozni is tudunk”
10. A. Bárki meghallja ezt a szám és betű kombinációt, legyintve kérdezi: Mit csináltak már megint? Nem véletlen: a harmincegy diákot számláló, nagyobb részben fiúkból álló osztály minden rosszban benne van. „Jól kifogtam ezt a csapatot.” nyilatkozta Balla Árpád, angol szakos tanár és osztályfőnök, bár a szomorú kijelentést mosoly kíséri. „De – ahogy az LGT egyik száma is mondja – nem adom fel. Luke Skywalker a Jedi visszatér című film egyik jelenetéből lopott szavakkal: érzem bennük a jót, a sötét oldalnak nem sikerült teljesen kiirtani belőlük.”
És hogy mennyire így van, arra bizonyíték az április 20-i nap. A Tompa Mihály Református Általános Iskola igazgatója néhány héttel ezelőtt kereste meg az intézményünket, hogy segítséget kérjen az udvar rendezéséhez. Két osztály jelentkezett a nemes feladatra, a 8. E és a10. A. Az utóbbi kezdett a munkához egy borús csütörtök reggel.
Már az indulás kellemes meglepetést tartogatott: nem volt senki, aki késett volna, így a szerszámokkal felpakolva elindulhatott a menet. Némi várakozás és rövid „állófogadás” után, ahol teával, kávéval és lilahagymás zsíros kenyérrel kínálták őket az iskola vezetői, komoly munka kezdődött. A fiúk és a lányok is derekasan kitettek magukért, gereblyéztek, ástak, lapátoltak, fát ültettek, rozsdás kaput csiszoltak. A néhány perces szünetet is arra használták fel, hogy felfrissítsék magukat, és a gimnazistákhoz méltóan a domboldalon lévő, általuk nem is ismert kis parkot fedezzék fel. A Penyó Penyev parkról van szó, amely a nevét egy bolgár költőről kapta, aki a Fekete-tenger partja mellett fekvő ország lakói számára ugyanolyan szerepet tölt be, mint nálunk Petőfi.
„A legnagyobb meglepetés számomra az, hogy azok kapták a legnagyobb dicséretet az iskola vezetőitől és a munkába bevont néhány, az általános iskolába járó gyermek szüleitől, akik a gimnáziumban nem igazán a legjobb hírnévnek örvendenek.” – nyilatkozta az osztályfőnök. „Jó volt látni, hogy a lógás helyett nagy aktivitással végezték a rájuk bízott munkát. Pillanatok alatt kiemeltek mintegy 6-7 köbméterhomokot a távolugró gödörből, majd a friss homok megérkezése után hamarosan egyenletesen leterítették az új réteget.” Ezenkívül a salakpályának egy jelentős részét felgereblyézték, tíz tuját elültettek, és az egyik kézilabdakapu rozsdás csöveit lekaparták, hogy előkészítsék a festéshez.
„Szívesen vállalunk még ilyen munkát.” „Szerintem nagyon jó volt, hogy együtt volt az osztály.” „Jó kis munkások vagyunk.” Írták a diákok az osztály Facebook oldalára. Lehet, hogy igaza volt annak, aki kitalálta a munkaterápiát?
BÁ
És ahogy egy diák ír ugyanerről:
A Szalézi Szent Ferenc Gimnázium dolgozói és tanulói sok mindent próbálnak megtenni a közhaszon érdekében.
A mi osztályunk, a 10. A is így tett, követve kortársainkat. Április 20-án ellátogattunk a Kazincbarcikai Tompa Mihály Református Általános Iskolába. Ezen a napon nem az iskolapadokat koptattuk, hanem ásót, gereblyét és különböző szerszámokat ragadtunk kézhez, hogy megszépíthessük a fiatal dikákok iskolájának udvarát.
Több csoportra osztottuk az osztályt, amikben különböző munkákat végeztünk. A fiúk többsége felásta a távolugró gödröt, amit szinte már teljesen benőtt a fű. Lehetővé tették,hogy a kislányok és kisfiúk szabadon használhassak tesi órákon, vagy akár szünetekben szórakozásképp.
Amikor mi voltunk ennyi idősek, mi is azt szerettük, ha az órák közti szabadidőben játszhattunk, de ehhez megfelelő környezetre van szükség. Az volt a célunk, hogy mi is olyan környezetet tudjunk teremteni a gyerekeknek, amilyen nekünk volt. Tujákat és virágokat is ültettünk,hiszen egy szép és tiszta környezetben, jobban lehet figyelni az órákon is, és szívesebben járunk iskolába. A foci kapukat is megszabadítottuk a rozsdától és lefestettük őket. Kivétel nélkül mindenki keményen dolgozott e nemes ügy érdekében és közben jól is éreztük magunkat. Természetesen, tarthattunk szünetet is.
Az iskolában dolgozó személyek étellel és itallal vártak minket. Úgy gondolom, hogy az egész osztályom, és osztályfőnököm nevében is kijelenthetem, hogy szívesen tettük mindazt, amit tettünk, és élveztük a munkánk gyümölcsét. Azt hiszem, ez az iskolán kívüli tevékenység még jobban összekovácsolta az osztályunkat.
Ha lesz a jövőben más közhasznú munka, szívesen vállalkozunk majd a feladatra. Az iskolánknak is köszönettel tartozunk, amiért lehetőségünk volt arra, hogy örömöt okozzunk a gyerekeknek, és a felnőtteknek egyaránt.
Fazekas Fanni 10. A
[flagallery gid=73 name=”Gallery”]
