“Elkezdődött. Pedig június közepén olyan távolinak tűnt ez a nap. Elterveztük, hogy mi mindent fogunk a nyáron véghezvinni, megtanulni. És hogy pihenünk. Sokat. Két pillantás, és már augusztust írtunk. Pedig még a negyedét sem végeztem el a kitűzött terveknek. Még hozzá sem fogtam az irodalom kötelezőknek, nem olvastam el az angol könyvet, és még sehogy sem állok a nyelvvizsgára készüléssel.”
Nagyjából ezek a gondolatok foroghattak a felsőbb éves diákok többségének a fejében, amikor augusztus 31-én valamivel délután öt óra előtt gyülekeztek a Szent Család templom ajtaja előtt. A kétségbeesést persze felváltotta az öröm, amikor megpillantottak egy-egy rég nem látott, de nagyon szeretett arcot. Felragyogtak a szemek, kitárultak a karok, és boldogan ölelték át egymást.
Mert a tanév nem csupán azt jelenti, hogy újabb tíz hónapot kell tanulni, dolgozatot írni, felelni, egyszóval szenvedni. Ezt is kell. De az iskola mást is jelent: újabb élményeket, közös kirándulásokat, sportot, egyéni sikereket tanulmányi versenyeken, nyelvvizsgákon és az érettségi / felvételi eljárásban.
Ehhez a kezdethez nyújtott segítséget a szentmise, amelynek végén Petróczi Gábor hivatalosan is megnyitotta a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium második tanévét. Ez az év több szempontból is nehéz lesz: az első évesek már az új köznevelési törvény alapján tanulnak, a végzősöknek egy sokkal kiélezttebb versenyben, gyakorlatilag folyamatosan változó szabályozással szembenézve kell érettségire készülniük. Mindezek mellett végre elkezdődik a feljújítás is, amely plusz terhet jelent az iskola minden dolgozója és tanulója számára.
Kívánom, hogy mindenkinek úgy sikerüljön ez az év, ahogy eltervezte.
[flagallery gid=95 name=”Gallery”]
