2013. január 10. csütörtök
Ma kaptunk tájékoztatót a centenáriumi ünnepség részleteiről. Diákjaink egy flashmobbal fognak Budapesten fellépni. De hogy készül a flashmob? Amikor megkaptuk a szalézis emblémát beszámozott sorokra és kockákra osztva, mindez megoldhatatlan feladatnak tűnt. Osztályom a tizenkettedik sor, 30 ember, piros, fehér és zöld…hiszen mi csak huszonheten vagyunk!
2013. január 14. hétfő
Osztályfőnöki óra. Megpróbáljuk beosztani, hogy ki hol fog állni. Hogy csináljuk? Névsor szerint, vagy ki hová szeretne? Bence, egy talpraesett, magas fiú elvállalja, hogy a sor elejére áll. Innen már gyorsan megy minden. Mindenkinek mondom a neve mellé a számát és a színét. Csak remélni merem, hogy a próbán is emlékezni fognak rá!
2013. január 17. csütörtök
Kezdenek a részletek is kialakulni. Színes kartonokkal fogjuk megalkotni az emblémát. Osztályonként „csomagolva” kapjuk, megfelelő sorrendbe állítva. De ha esni fog az eső? Nem eshet! – halljuk a választ.
2013. január 21. hétfő
Az első próba a tornateremben. Ötszázötven diákot szeretnénk beállítani egy alakzatba, de elég nehezen megy. Ki a „feje” és ki a „lába”? Kollégám, aki a mozgást irányítaná, egy zsámolyra állva vezényel. A helyzet kaotikusnak mondható. Már húsz perce rendezzük a sorokat, de még mindig nem jó a beállás. Mintha szélmalomharcot vívnánk, nem akar összeállni a kép. Egy óra megfeszített munka árán már mindenki megtalálja a helyét. A mi sorunk persze rövidebb, kevesebben vagyunk. – „Tanárnő is beáll?”- Persze, hogy beállok, itt a helyem az osztályom mellett. Adjuk a kartonokat, mindenkinek a saját színét. Kiderül, hogy kevés a távolság, amelyet karton nélkül beállítottunk! Kissé elbizonytalanodunk, de majd holnap folytatjuk!
2013. január 22. kedd
Újra próbálunk. Alig hiszünk a szemünknek, amikor a diákság pár perc alatt beáll a tegnap hatvan percig alakított alakzatba! Kollégám a zsámolyról vezényel, míg egy másik egy többfunkciós létra tetejéről nézi, hogy összeáll-e a kép. Kartonokkal a kezünkben figyeljük, mikor kell felemelni a kezünket, közben a Don Bosco himnuszt énekeljük. Nem sikerül minden egyszerre: vagy halk az ének, vagy nem kerülnek egy síkba a kartonok. De már bizakodóbbak vagyunk!
2013. január 24. csütörtök
Főpróbát tartunk a város főterén. Hideg van és a kijelölt helyen hatalmas hókupacok. Intézkedés telefonon, majd megérkezik egy kis hótoló. Lassan megtisztítja a teret és beállhatunk. Már mindenki átfagyott, a kartonokat ládákban hozzuk, hogy ne ázzanak át. A hidegben ismét nehezebben megy a beállás, pedig a Városháza tetejéről már készül rólunk a felvétel. Az első igazi előadás, ahol már közönség is van. Bátortalan az ének, a mozgás… Megismételve már jobban megy minden. Ott van bennünk a kétség: Budapesten elsőre jól kell sikerülnie!
2013. január 26. szombat
Állunk a Szent István Bazilika előtti téren. Mindenki izgatott. Még hidegebb van, mint két nappal korábban Kazincbarcikán és jóval nagyobb a közönség. Felnézünk a kupolára, ahol az operatőr a korláton átlépve hajol ki, hogy minket jobban lásson. Szédítő! Kartonok a kézben, mindenki a helyén. Kollégám emeli a kezét… mi mind vele együtt a magasba lendítjük a piros, fehér és zöld kartonjainkat. Nem érezzük a hideget, csak arra figyelünk, hogy sikerüljön. S már nem csak ötszázötven kazincbarcikai szalézis vagyunk, hanem maga az élő embléma! Énekelünk, és szívünket melegség járja át. Együtt lendül a karunk és dobban a szívünk. Büszke szalézisok vagyunk! Sikerült!
Polonkainé Baksy Katalin
a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanára
