“Ez is eljött.” Sóhajtott fel egy végzős diák, mielőtt a színpadra lépett. Persze nem igazira, csak az iskola udvarán krétával bejelöltre, ahonnan a képzeletbeli erkélyen – a valóságban a lépcsőn – már felsorakoztak az iskola tanárai.
A diák felnézett rájuk, és vé
gignézett a soron. “Őt nagyon szeretem, kár, hogy többet már nem élvezhetem az óráit”. Majd egy másik arcra pillantott. “Hú, mennyit nevettünk az ő óráin.” És így tovább. Egy arc, egy csomó emlék. Mind előjön, miközben énekelnek, és furcsa érzés rohanja meg ilyenkor a diákokat. Boldogság, mert elérkezett a pillanat, amikor pontot tehetnek az életük egy szakaszának a végére. Elégedettség, mert több-kevesebb sikerrel, de eljutottak idáig. Bánat, mert belenyilall az emberbe a gondolat, hogy vége van. Vége van a gondtalan életnek, vége vannak barátságoknak. Persze ilyenkor megy a fogadkozás, hogy írni fogok, mert tartjuk a kapcsolatot. De időnként nagyon nehéz. És az idegesség is megjelenik, mert még pár nap, és elkezdődnek a vizsgák, az eddigi életének legfontosabb vizsgái.
A tanár végignéz az éneklő diákok során. “Csodálkozom, hogy eljutott idáig, de ő, ő igen. Mindig mindent tudott. Biztos megtalálja majd a helyét. No, és ő, de szépen is gitározott itt évekenk kersztül.” A fejében kavarognak a gondolatok. Szól a szerenád, és vegyes érzések kerítik hatalmába az oktatót. Öröm, mert segítségével eljutottak a diákok az érettésiig, és elégedettség, mert felkészültek a megmérettetésre. Bánat, mert nem fogja többé nap mint nap látni azokat az ismerős arcokat, akik olyan közel kerültek hozzájuk. Aggodalom, mert mint a szülők, úgy érzik, felelősek a további sorsukért is. Bizalom, mert tudják, hogy a jövő héten a lehető legjobbat fogják nyújtani.
A szerenád az a régi szokás, amellyel kölcsönösen tanár és diák tiszteletet ad egymásnak, ezzel köszönve meg azokat az éveket, amelyek során együtt dolgoztak. Ki jól, ki rosszul tudott együttműködni, voltak nézeteltérések, de ez most abban a néhány dalban mindez feloldódik, hogy átadja majd szépen lassan az emlékeknek a helyet, amely minél távolabb kerül az időben, annál szebbé válik.
[flagallery gid=136 name=”Gallery”]
