Ifjúsági találkozó a kazincbarcikai plébánián – Don Bosco BG nap
Második barcikai szalézi ifjúsági találkozót tartottunk a plébánián a Bosco Szent János ereklye érkezésére való várakozás jegyében. Minden 7-10. évfolyamos osztályból jöttek diákok. A plébániai háttérszervezők, kollégák, prenovíciusok, az animátorjelöltek és a résztvevők verőfényes időjárást kaptak ajándékba válaszként az egy hónapos szorgos előkészületükre.
Az ismerkedő játékok után indultunk a templomba, ahol a tanárnők segítségével 5 felolvasó vállalta a Don Bosco történetek felolvasását, majd a földíszített Don Bosco kép elé helyeztek egy-egy szép szál virágot és énekeltünk. Néztünk egy szép diavetítést a hozzánk érkező ereklyéről, majd végül beosztottuk a csapatokat, s az indulásig lehetett roverinózni.
Most kezdődhetett a túlélő akadályverseny, hiszen Don Boscót Bear Gryllshez hasonló fából faragták, hogy a jég hátán is meg tudott élni. Az első állomás vacsoragyűjtés volt csalánszedéssel, majd fáklyaszerzés és fáklyahordozás következett. A fahídnál a Tardona patakból egy vödörbe kellett gyűjteni a vacsorához az innivalót, majd a tavon egy spéci flakonbóját kellett megkerülni a vadkacsák között – Józsi bácsi vigyázó tekintetének kíséretében. Közben Don Bosco képeket kellett megtalálni. A tavon átívelő hídon „Ki bír többet” versenyben kellett fekvőtámaszokat nyomni. A tó melletti füvön kötélhúzás közben a kötél két végén rajzolni kellett, a kő ping-pongasztalnál pedig kártyavárépítésben kellett jeleskedni. A bicikli-ügyességiben két bója közé kellett bejuttatni a labdát, majd a Mátyás király úton a bevásárlóközpontig a csapat énekelt egy népdalt, végül pedig időre kellett beszerezni egy Műzli szeletet.
A grillezésre már kellőképpen kiéhezve érkeztek a csapatok, de a kezdésig lehetett ping-pongozni, csocsózni, gólyalábazni, ördöglakatolni, társasozni. Akkor már javában sültek a finomságok, elő volt készítve a saláta és a szörp. A plébániai segítőink és egy anyuka a háttérmunkával életüket és vérüket áldozták a találkozó sikeréért. Köszönjük az ételek beszerzését és előkészítését is!
A közös ima után érdekes kémiai jelenségre lettünk figyelmesek: az ételek néhány perc leforgása alatt köddé váltak, kémikusként először az jutott eszembe, hogy szublimáltak. Később kiderült, hogy tévedtem, és a falatozás közben átadtuk a díjakat, s este 9 óra után zártuk be a barátságos rendezvényt.
Andrásfalvy János, szalézi atya
[flagallery gid=142 name=”Gallery”]
