A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Sántha Kálmán Szakkollégiuma (igazgató: Prof. Dr. Muszbek László akadémikus, egyetemi tanár) idén augusztusban ötödik alkalommal szervezte meg a Nyári Tudományos Tábort, ahol kazincbarcikai diákként először én is részt vehettem.
Ez egy pályázat: azok a diákok táborozhattak, akiknek a tanulmányi átlaga az előző év végén elérte a 4,5-et. A jelentkezőknek önéletrajzot kellett írni, s ha az iskolájuk és az egyetem is érdemesnek tartotta a részvételre, már készülhettek (készülhettünk) is a nagy kalandra.
A szakkolisok nagyon segítőkészek voltak, s ez már az érkezésünkkor megmutatkozott: aki busszal vagy vonattal jött, azokat elkalauzolták a kollégiumunkhoz, ahol a szállás (és a reggeli) is volt. Programokat szerveztek nekünk: idegenvezetős városnézést, csapatversenyeket, szalonnasütést; faggathattuk őket az egyetemi életről, az orvostanhallgatók mindennapjairól, a tanulásról stb.
Már az első napon nagy feladat elé állítottak minket: ki kellett választanunk azt az intézetet, ahol az elkövetkezendő napokban tevékenykedni szeretnénk. Végül a Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetben töltöttem több mint egy hetet, s megismerhettem a laboratóriumi kutatómunka rejtelmeit. Munkánkat tutorok felügyelték, én Dr. Köröskényi Krisztinával végezhettem vizsgálatokat, miközben különféle módszereket, eszközöket ismertem meg. Nagyon hálás vagyok tutoromnak (és természetesen az egész labornak), amiért mindenben segített, magyarázott (ha kellett, többször is ugyanazt). Olyan jó, barátságos hangulat volt az intézetben, hogy minden reggel kellemes érzés volt oda bemenni. Az egésznek olyan különös, kissé varázsos fílingje volt: laboratóriumban dolgozok spéci eszközökkel, köpenyben meg kesztyűben, doktorok, kutatók társaságában. Még mindig boldogság önt el, ha ezekre a napokra gondolok. Ha pedig beszélek róla, le sem lehet törölni a mosolyt az arcomról. 🙂
Néhány laboratóriumban eltöltött nap után a beszélgetéseink egy idegen (laikus) fülnek talán kissé abnormálisak lehettek a szakszavak miatt: pipettor, vortexeltünk, áramlási citometria, passzálás stb. És igen, szerintem a legtöbben élveztük, hogy sokan nem értik, miről beszélünk. J
Munkánk során jegyzőkönyvet kellett vezetnünk az összes végzett kísérletről, történésről. Ezeket az utolsó előtti napon beszedték és értékelték. Az utolsó napon mindenkinek előadásban kellett ismertetnie az általa végzett kutatás, munka eredményeit a szakkollégium igazgatója és néhány egyetemi hallgató előtt. A reggel/délelőtt családias hangulatban telt, de azért az izgatottságot, feszültséget érezni lehetett a levegőben.
A prezentációk után került sor a záróünnepségre, amikor is minden diák oklevelet kapott.
A két hétig élettel teli szobák üressé váltak, a koliban az emeletünkön a zaj elhalt, csak az emlékek maradtak, meg persze a tapasztalat, és az érzés, hogy igen, én ide szeretnék jönni egyetemre. Számomra ez a tábor fantasztikusan nagy élmény volt, és az is marad, rengeteg ismeretet, gyakorlatot, ismerősöket szereztem. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó alap a további tanulmányaimhoz. És nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki ott volt. Ezért is ajánlom minden, az orvostudomány, biológia, kémia iránt érdeklődő diáknak. Pályázzatok, legyetek nyitottak az új dolgokra, mert megéri. De még mennyire! 😆
Punk Enikő
12. E
[flagallery gid=153 name=”Gallery”]
