2014. január 8-án nyitottam meg 2014 első kiállítását a Gimi Galériában.
Baranyi Cintia képeit tekinthetik meg Galériánkban január 17-ig.
Ez egy olyan szokatlan kiállítás, melyben nyomon követhetjük egy rejtett tehetség fejlődését. Ez egy olyan kiállítási anyag, amit az alkotó is a kiállítás rendezése közben látott először egyben.
Baranyi Cintia még nem művész, abszolút autodidakta, képei mégis érdekesek, kifejezőek. Angliából érkezett családjával a megnyitóra.
Cintia óvodás korától élt Bánrévén, majd 2009-ben költöztek ki Angliába. Cinti bár ott élt, tanult, nagyon szerette volna nálunk letenni az érettségit. Két évig sikerült is magántanulóként venni az akadályokat, de miután Angliában főiskolán kezdett tanulni már nem volt képes a mi követelményeinket is teljesíteni, s határozatlan ideig ezt halasztotta. A jelenlegi 13.A osztállyal, melynek tanulója volt, így most nem tud leérettségizni.
Azonban végzős Angliában a Moulton Collegeben, állategészségügy és gondozás szakon. Szeptembertől orvostudományi szakon szeretné folytatni tanulmányait. Iskola mellett dolgozik részmunka időben egy állatorvosi rendelőben, mint asszisztens.
Cintiával osztályozó vizsgán találkoztam. Szerény, halk szavú, törékeny kislányként ismertem meg. Volt egy nagy problémánk. Általános iskolás kora óta nem igen rajzolt, festett, nekem pedig a rajzait is kellett volna értékelnem. Ezért egy rajzlap széléből letéptem egy darabot. Spirális, íves forma, és harmonikaszerű szögletes forma lett néhány másodperc alatt a papírszalagból. Puha grafittal megmutattam, hogyan is kell tónusozni. Feladata az volt, hogy készítsen tanulmányrajzot. Cintia nagyon ügyes megfigyelő volt, az arányokkal sem, a tónusozással sem volt problémája. Akkor kértem azt tőle, hogy néha, ha ráér, rajzoljon, fessen, tegye fel nekem facebookra, majd véleményezem, így nem lesz problémánk a következő osztályozó vizsgán. És…mivel lelkiismeretes kislány volt, betartotta, amit ígért – bár már több vizsgára nem jött – a rajzok, majd festmények folyamatosan érkeztek. Közben időnként a munkák a rokonok segítségével eljutottak hozzám, én pedig gyűjtögettem. Bár nem sok ideje volt tanulás és munka mellett, a festés, rajzolás szenvedélyévé vált. A festés kikapcsolta, megnyugtatta.
Most, mikor megkértem írjon magáról, mielőtt hazarepült volna, ezt írta: „Őszintén szólva soha sem szerettem rajzolni igazán, a festést pedig egyenesen utáltam, ha lehet így fogalmazni. Általában csak rajz órákon ragadtam ecsetet, vagy ceruzát a kezembe. Amikor megismertem tanárnőt kezdtem el “újra” rajzolni, majd gondoltam, hogy kipróbálom a festést. És most itt vagyunk 2014-ben és mondhatom, hogy beleszerettem a festésbe, és a legcsodálatosabb dolog az, hogy a saját szememmel tapasztaltam azt a fejlődést, amin az elmúlt 2-3 évben végigmentem. A jövőben is szeretném folytatni a festést, főiskola után állatorvosi egyetemre menni, de a gimi befejezése is mindenképp szerepel a jövőbeli terveim között.”
Cintiával rendszeresen leveleztünk. Jó volt látni a fejlődését, őszinte érzéseit olvasni. Az ő példájával szeretném megmutatni, mennyit is jelent a művészet. Lehet, hogy nem ebből fog megélni- bár még fiatal, nem tudni, mit hoz az élet- de, ha a lelkének jót tesz azzal, hogy kifesti magából a feszültséget, hogy tevékenyen alakítja környezetét, hogy érteni fogja a műalkotások üzenetét, már sokat ért el. A megfigyelőképességét folyamatosan fejleszti. Én biztos vagyok benne, hogy már másképp látja a világot, mint azelőtt. Hamarabb észreveszi a szépet, a harmóniát. Kedves állatait is jobban fogja ismerni, mert miközben gyógyítja őket, ő látja a szemüket is, és érzi az érzéseiket is, mert sokkal érzékenyebb, mint egy átlagos ember.
Képei általában nem tanulmányjellegűek, inkább expresszionisták. Mint ahogy Van Gogh, Munch, vagy Schielle is saját érzéseiken keresztül, sajátos látásmóddal festettek, Cinti is ezt teszi.
Grafit, színes ceruzarajzok, akvarell, akril, és olajfestmények is megtalálhatók a kiállításon, papír, vagy vászon alapon. A rajzolás, a festés szeretete már kialakult, a további a sorson múlik, amit azért mi is alakítunk!
Köszönet Cinti nevében a szülőknek, rokonoknak, akik mindent megtesznek gyermekeik boldogságáért!
Köszönöm Cintinek, hogy ilyen jó ember. Remélem sok örömöt fog még okozni neki a művészet! S néhány év múlva egy új kiállítást is rendezhetek neki!
Ajánlom minden művészetkedvelő érdeklődő figyelmébe ezt a szárnybontogatást!
Bukodiné Sólyom Ilona
[flagallery gid=163 name=”Gallery”]
