Gillan a 2013-as székesfehérvári koncerten
Ha a diákoknak mondok egy nevet: Ian Gillan, fogalmuk nincs róla, hogy ki is ő. Ha hozzáteszem, hogy ő a Deep Purple énekese, akkor már néhányan tudják, hogy kiről beszélek. Ha még azt is hozzáteszem, hogy a Smoke on the Water (Füst a víz felett) című számnak az előadója, akkor világossá válik sokak számára.
A Deep Purple feburár 17-én, a Papp László Sportarénában lemezbemutató koncertet tart. Ennek apropóján a múlt héten lehetőségem nyílt arra, hogy telefonos interjút készítsek az 1968-ban alapított, a rock történetét alapvetően meghatározó banda énekesével csütörtökön délelőtt 10.20 és 10.35 között. Negyed óra. Soknak tűnik, pontosan annyi, mint amennyi ideig egy érettségi szóbeli vizsga maximum tarthat. (emelt szinten a minimum). Sok, ha nem megy, ha nincs mondanivaló, ha kínos szünetek, hallgatás van. Kevés, ha az ember felkészül, gondolatai vannak, és a beszélgető partnere is úgy áll hozzá.
Életem első interjúja. No, jó nem, valaha, még valamikor főiskolás koromban, úgy 25 éve, egyszer egy gyakorlaton egy városi elöljárót kellett egy fórumon kérdezni. De hol van az már?
Persze, amikor a HVG felkért, gondolkodás nélkül igent mondtam. Két napom volt felkészülni. Kérdéseket állítottam össze, meghallgattam jó pár korábbi interjút, kihúztam az elcsépelt, agyonrágott témákat, egyeztettem a megbízóval. Ő is hozzátett néhányat. Témák szerint csoportosítottam, ismét egyeztettem, majd véglegesítettem a kérdéssort. Persze rögzíteni kellett az interjút, hiszen nem lehet annyi mindent megjegyezni. Kipróbáltam, hogy lehet a legjobban. Töltöttem le programokat, feltelepítettem, hívtam a 171-et (ingyenes szolgáltatói vonal, automata jelentkezik.) Végül rájöttem: a legegyszerűbb megoldás a legjobb: a telefonon alapból lehet rögzíteni a beszélgetést.
Azután elérkezett az interjú napja. Megkaptam a hívandó telefonszámot, előkészítettem a telefont, megkerestem a legcsöndesebb helyet az iskolában, és pontban 10.20-kor megnyomtam a zöld gombot.
“Hello, I’m Arpad Balla from Hungary. I am calling on behalf of an online newspaper and I would like to speak to Mr. Ian Gillan.” Hello, this is Ian speaking.” Ezzel elkezdődött. Az addigi izgalmam elszállt, a feladatra koncentráltam. Egyik kérdés jött a másik után, a válaszok lazák, intelligensek, és sokatmondóak voltak. A 15 percből végül 16 lett, az ő engedélyével, persze.
Amikor letettem a telefont, elégedett voltam. Felkészültem, tettem a dolgom, és minden ment, úgy ahogy elképzeltem. Persze, még nem volt vége, hiszen írott formában, magyarul kellett továbbítani a hírportálhoz, ahol a szerkesztő címet adott, írt egy bevezetőszöveget, képeket, videokat tett hozzá, illetve keretes szövegben az énekes és a banda rövid karrierjét hozzátette.
A cikk szombaton délután jelent meg, estére már 7,000-en olvasták el.
A galériában látható fényképeket a 2013-as FEZEN-en készítettem
[flagallery gid=164 name=”Gallery”]
