1926-2003
1926. január 11-én született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, de huszonévesen belecsöppent a háború borzalmaiba. A történelem viharai megtanították két idegen nyelvre is. Átélte a német megszállást – megtanult németül. Túlélt majdnem két év szovjet hadifogságot – megtanult oroszul is.
Hazatérve Debrecenbe egy kertészetben vállalt munkát, majd az újrainduló Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karán orosz nyelvtanári szakra jelentkezett. Egyetemi tanulmányainak befejezése után 1951-től 1965-ig Tiszafüreden tanított. Itt megnősült és megszületett két gyermeke.
Ezt követően került Kazincbarcikára. Városunkban először a 105-ös Szakmunkásképző Intézetben dolgozott tanárként, és kollégiumi nevelőtanári feladatokat is ellátott is. Kazincbarcikán újra megnősült, és még egy fia született. 1969. szeptember 1-jétől orosz nyelvtanárként helyezkedett el az akkor még csupán hároméves Ságvári Endre Gimnáziumban. Sokat foglalkozott a nyelvi ismeretanyag tanórai és órán kívüli elsajátíttatásával. Ennek érdekében orosz nyelvi énekkart is szervezett. Nagyon szeretett énekelni, rendszeresen az orosz dalok közös éneklése adott stílust és hangulatot óráinak.
Az egykori gimnázium egyik meghatározó pedagógusa volt, határozott véleménnyel képviselte a szakmát, felhőtlen jó kedvvel és állandó vicceivel és dalaival szórakoztatta kollégáit. Rendszeresen vállalt a városba érkező külföldi delegációk érkezése alkalmával tolmácsolási feladatokat, ahol szinten tartotta és fejlesztette nyelvtudását. Barátságos, tanártársaival és tanítványaival közvetlen pedagógus volt. Osztályfőnökként odaadóan foglalkozott tanítványaival, szívesen szervezett számukra kirándulásokat. Iskolánkban első és utolsó osztálya az 1976-ban végzett IV.D osztály volt. Iskolánkból ment nyugdíjba 1986-ban.
Munkáját számtalan kitüntetéssel ismerték el felettesei, de legnagyobb sikerként mindig azt élte meg, ha egy diákjának sikerült a felvételije, vagy nyelvvizsgája.
Szabadidejében eleinte sokat horgászott. A természet szeretetét továbbadta diákjainak is, éveken át vezette a Ságvári Endre Gimnázium természetjáró szakosztályát. A ’70-es évek elején vették meg az Ádám-völgyi telket, és amikor csak tehették ott töltötték szabad idejüket. Feleségével, Terikével a nyugdíjba vonulásuk után még sok évig szorgalmasan művelték a kertet, és örültek az ott lévő borospince adta lehetőségeknek.
Nehéz, de szép és tartalmas élete 2003. július 11-én ért véget, végső nyughelye a kazincbarcikai temető urnakertje lett. Nyugodjék békében!
Kazincbarcika, 2019. március 25.
Bózsvári József és Petróczi Gábor
