De
breceni családból származó leányként 1956-ban szerzett földrajz szakos egyetemi oklevelet a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, és egész életére elkötelezte magát a földrajztanítás és a pedagógia mellett.
Első munkahelye a sajókazai általános iskola volt, majd 1957-ben – házasságkötését követően – az Újvárosi Általános Iskolában tanított, míg 1964-ben átkerült a Ságvári Endre Gimnázium állományába, ahol 1990-ig – nyugdíjazásáig – tanított.
Tanári munkája mindig lelkiismeretes és sokoldalú volt. Amikor a gimnáziumban bevezették a gyakorlati oktatást, tanítványainak szabás-varrást tanított. Ehhez megvolt a megfelelő képzettsége, hiszen a debreceni Ipari Leányközépiskolában szerzett érettségi vizsgájával együtt francia női szabó szakmunkás bizonyítványt is kapott. Ennek a tantárgynak nagy keletje volt akkoriban a leány gimnazisták között. A földrajzi szakirodalmat pályafutása során végig kiemelt figyelemmel kísérte, a legkorszerűbb ismereteket tanítványaival is megismertette. Ennek eredményességét az jelzi, hogy minden évben nagyon sok diákja érettségizett a nem kötelező tantárgyból, és többen egyetemi vagy főiskolai földrajztanári diplomát szereztek a későbbiekben. Tanítványai sikereit számos kiemelkedő megyei díj, OKTV-eredmény jelezte.
Nappali órái mellett hosszú évekig kivette részét a levelező tagozaton folytatott oktatásból is. Pályafutása során öt osztálya érettségizett; mindig nagy hangsúlyt fektetett tanítványai nevelésére, az egységes és következetes nevelési elvek megtartására.
1990-ben történt nyugdíjba vonulását követően Debrecenbe költöztek, de kazincbarcikai kapcsolataikat a mai napig megbecsüléssel ápolják. A volt diákok és kollégák nevében 2006-ban átvett aranydiplomájához gratulálunk!
