Rajkai Zsomborné (leánykori, egyben újságírói és írói neve: Bagi Aranka) 1945-ben született a Szolnok megyei Tiszagyendán. Általános iskolába Bánhalmán és Kunhegyesen, gimnáziumba Karcagon járt. A debreceni KLTE bölcsészkarán szerzett magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát. 1969 óta él Kazincbarcikán: 13 évig az Irinyi, 1982-től 2000-ig (nyugdíjba vonulásáig) pedig a Ságvári Endre Gimnázium tanára volt. Közben újságírói tevékenységet is folytatott: hét évig volt az Észak-Magyarország külső munkatársa, továbbá városi és országos lapokban is jelentek meg kulturális, pedagógiai, valamint humoros témájú írásai. 1983-ban országos sikert ért el a Favágók című jelenetének televíziós feldolgozása, amit az eltelt évtizedek alatt – a nézők kérésére – több alkalommal is megismételt az MTV. 1987-ben „C” kategóriájú színjátszó-rendezői működési engedélyt szerzett. 1996 óta tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének.
A Ságvári Gimnáziumban eltöltött évei során nemcsak azt tartotta fontos feladatának, hogy a tanítványait eredményesen készítse fel az érettségi és a felvételi vizsgára, a szaktárgyi és művészeti versenyekre, hanem kiemelten fontosnak tartotta diákjai elõadói és alkotói készségének fejlesztését is. Vezetésével 1982-88 között működött alkotókör, diákszínpad és iskolarádió a gimnáziumban, 1992-tõl a felolvasószínpad munkáját irányította, továbbá az ő nevéhez fűződik a humán tagozatos osztályok magyar nyelvi képzésének megalapozása is. A legemlékezetesebb rendezései: Csehov Medvéje és Háztűznézője, valamint Fletcher Téves kapcsolása 1984-ben, továbbá Szigligeti Ede három felvonásos Liliomfija 1986-ban. A legkiemelkedőbb diákszínpadi eredményeket 1985-ben az általa írt Öngól című szatirikus egyfelvonásossal és 1987-ben Szegi-Magi „Falusi randevúk”-jával) érte el: mindkét évben aranydiplomával jutalmazták produkciójukat a Sárospataki Diáknapokon.
Eddig huszonkét antológiában szerepelnek írásai, és három önálló kötete (Maszk Szalon – humoros írások, Brósz – vígjáték , Emléktöredékek – írások a szeretetről) jelent meg. 2002-ben a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar kulturális örökség ápolása érdekében kifejtett önzetlen tevékenységéért, kiemelten a kortárs irodalom fejlesztéséért a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozta neki. 1997-ben a Labdázó angyalok című irodalmi antológiában így vall önmagáról: ”A családom az életem, a kazincbarcikai gimnáziumi tanítványaim a hétköznapjaim értelmét, az írás pedig a gondolataim, érzéseim szélesebb körű átadásának lehetőségét, sőt a szabadság érzését jelenti számomra”.
